Mennyi időt bírtok ki a párotok nélkül?

Első napok öröm hogy felszabadultam addig alszok mig akarok nyugidtan f.nghatok kozmetikázhatom az arcom, leszedhetem a fenekemről is a szőrt mert nem lwt nem nyit be magánélhetk nyugodtan, meg ezek.

Később kezd kialakulni vmi űr csend és szinte unalom. Olyankor szétnézek hogy mit csinál a szomszéd de jó lenne átmenni nekem is grillezni zene sör van nevetés, én meg bent poshadok, na ez és hasonlók ugy odaszokott vágni rendesen.

Kezdek a kollegákba "kapaszkodni", elmenni velük munka utan is valahova átjárni áthivogatni őket(holott egyjk se barát majdnem utálom is mert sz.rkavarások fúrások mennek a cégnél de kínomban már velük kezdek közelebbi kapcsolatot amit nem kéne de kezdek beleőrülni a semmibe ez miatt "kényszer" inkább nyitni a kollegák felé is.)

Közben keresek másik munkát lakhelyet vagy bármit is, mert ezt átmenetre szántam amugyis(külföldön takarítottam szállason voltam és nem ez volt az álmom, csak tőke kellett és elindulni, a barátom meg lelépett talán egy hétre is bűnözni másik országba hogy majd jön nemsoká. Szeretlek.)

A haverjai tesóival néha kontaktoltam, de a párom nélkül nem volt olyan soha, hanem vmi lapos csak az egész.

De előző barátaimhoz visszamászkáltam inkább(másik kinti város előző munkahelyem környéke, de az elozo munkahelyemre is betértem többször(napi nyitvatartású szórakozóhely), mentünk tavakhoz, meg intéztem a munkaugyis papirokat könyveléseket, minden sz.rt. de az is Nélküle olyan lapos volt.

Aztán hívott a párom anyja tudok e vmit a fiáról. Hát nem..szóval a "mindjárt jövök"-ből lett pár év is mert elkapták és helyből ki se engedték..

Örülnék ha elutazna ennyi időre,kb ilyen rendszerességgel. De ő meg sehova nem megy.

Kérdés hogy a te párod hova utazik és őt is így megviseli - e a távolléted..