Megvan az érzés amikor beleszeretsz egy nőbe úgy hogy közben neked nem szabadna, így inkább elfojtod?

12, átérzem a helyzeted, szintén nő, elérhetetlen pasi (foglalt). Tényleg az az egyetlen megoldás, ha jön valaki a felülírja, ha más tereli el a gondolataidat.

Tudom, ilyenkor az a baj, hogy mindenkivel kritikusabb vagy, mindenkit hasonlítasz, elsőre senkit nem tudja megugrani azt a mércét stb. De hidd el, akkor is meg kell próbálni. Én is rákényszerítettem magam erre, egyáltalán nem akartam ismerkedni, de a másik pasi kitartó volt, nem adta fel. Aztán végül már azt vettem észre, hogy alig várom, hogy írjon, már szinte csak rá tudtam gondolni. Aztán egyre jobban és jobban megismertem, és így kialakult vele egy kötődés. A másik eset mivel az nagyon halovány légvárra épült, természetesen nem tudta vele felvenni a versenyt. Az egyikkel lettek közös dolgaink, a másikkal meg nem. Szóval ez az egyetlen orvosság erre, hidd el, én már csak tudom. Ne add fel az ismerkedést, a nagy számok törvénye alapján biztosan jönni fog egyszer, aki mezmozgat. Az én esetemben ez a srác egyáltalán nem mozgatott meg először kicsit sem, unottan válaszolgattam neki. Aztán ahogy telt az idő, kialakul a kötődés. Idővel rájöttem, hogy tényleg egy igazi kincset szalasztottam volna el, ha nem adok neki esélyt és nem ismerem meg jobban. Ezerszer jobb belsőleg, tulajdonságaiban mint a másik, aki iránt leginkább csak szexuális vonzalmat éreztem. Ez egy sokkal mélyebb kötődés, ami el tudja söpörni az ilyen fellángolásokat.

#14 Én is így gondolom.

#13 Egy darabig erőltettem én azután is, hogy ő (szintén foglalt) képbe került. Csak míg előtte ment ez az erőltetés, azaz tudtam néhány alkalom erejéig találkozgatni, rövid ideig "együtt lenni" ezekkel a #14 által remekül megfogalmazott világ legjobb embere, kincs, de 0 kémia kategória férfiakkal, utána már alig. Végül irritálni, idegesíteni kezdtek. Nem is ők igazából, hanem hogy velük "kell" foglalkoznom, mert nem lehet azzal, akire vágyom. Hatalmas megkönnyebbülés volt minden alkalom, amikor "saaajnos" nem jutott idő beszélgetésre vagy el tudtam halasztani a megbeszélt a találkozást. Itt hagytam abba, mert ennek semmi értelmét nem láttam. Hónapok teltek el azóta, de a mai napig elborzaszt a gondolat, hogy újra társkeresőzzek, élőben nem jön senki, de ha jönne, villámgyorsan kimenekülnék a helyzetből, mert nem kell más, terhemre van. Őt meg alig várom, hogy legalább láthassam, és rendesen elszomorít, ha nem.

Miért nem szabad?

Enélkül nem lehet 100%-ig passzoló választ adni.

Nekem is olyan pasi van az életembe akivel nem lehetek együtt de találkozunk néha egészségügyi okok miatt, nem tudom mi a jobb ha nem látnám többet vagy ha igen.

Ha bevallanám lehet hogy többet nem látnám.

És mivel csak rajta jár az agyam egyenlőre senki nem tud érdekelni. Hiába próbáltam.

Az is megőrjít ha nem láthatom és az is ha igen.