Miért érzek undort a barátnőm láttán?

Az együttlétünk ötödik hónapjában történt ez. Szerelmes voltam belé, habár ez akkor már elmúló félben volt. Külsőre a legszebb ember volt, akit csak élőben láttam, a teste számomra a legtökéletesebb volt. Mint egy bálvány, olyan volt nekem.

Egyszer meztelenül volt, és arra eszméltem, hogy undort érzek, hogy saját magamtól e, azt nem tudom. De úgy voltam hogy mi az istent keresek itt egyáltalán. Amúgy ez úgy hangzik, mintha tárgyiasítottam volna, pedig qvára próbáltam szeretni, és szerettem is, szex közben is mindig azt néztem, hogy először ő menjen el, mert szerettem örömöt okozni neki. Én úgy értelmezem, hogy a test bűbája megtört fölöttem, a testi szerelem elmúlt, és rájöttem,hogy semmi közöm nincs ehhez az emberhez. Valakinek volt hasonló tapasztalata?