Tényleg akkor talál rám a szerelem, mikor már nem számítanék rá?

Nem. Akkor, amikor/ha szerencséd van. Azon múlik leginkább.

30+ vagyok, mindenféle időszak volt az életemben, aktívan keresős, olyannyira elengedős, nem számítós rá, hogy kisebb gondom is nagyobb volt, meg persze a két véglet között is. És még nő is vagyok, tehát nekem elvileg könnyebb, nem "kell" kezdeményeznem stb. Nos, nem talált rám, nyilván ennyi idősen már nem is fog.

Szerintem ez akkor igaz, ha nem görcsölsz rajta, viszont sokat jársz emberek/új emberek közé. Nekem az a tapasztalatom, hogy minél több színtéren kell aktívnak és nyitottnak lenni (akár online, különböző társaságok és hobbik, rendezvények, munka és hétköznapi helyszínek akár mint bolt, park, terem stb.).

Én sokáig nem értettem miért nem tetszem senkinek, miért nem alakulnak dolgok, pedig egyáltalán nem vagyok csúnya lány. Aztán egy időben, amikor elköltöztem akkor RENGETEG új emberrel találkoztam, új társaságokba kerültem és bőven volt olyan akinek láttam, hogy tetszem. És akkor leesett.

Minél több helyre kell menni, minél több emberrel találkozni. Az angolban van ez "put yourself out there" kifejezés. Kicsit szó szerint is kell venni:D

12. Sosem fogom megérteni hogy a nőknek miért nem kell a jó. Nektek ma már az online miatt agyatokra ment a senki nem elég jó, tutira holnap jobb fog jönni életérzés. Tömve van a világ jobbnál jobb férfiakkal, de nektek annál is jobb kell. Majd 30-35 felett kiégtek, onnantól kezdve meg már az atyaúristen is ellenség. Aztán bele választotok az idiótákba, gyártotok mellé egy mesevilágot hogy hát az egótok ne sérüljön. Majd pár év múlva elváltok vagy benne maradtok egy fosh kapcsolatba.

30 alatt meg csak a kifogásokat keresitek, nem néz ki jól, nem elég gavallér, nem utazik eleget, unalmas, túl kedves, alacsony, magas, nem elég sportos, nincs jó munkahelye stb. Viszont miből gondoljátok hogy ti átlag+1 nők a főnyeremények vagytok, vagy hogy nektek 5 kategóriával feljebbről lehet válogatni?

14, ez most nem tudom, hogyan kapcsolódik az én hozzászólásomhoz. Biztos vannak ilyen hozzáállású nők is egyébként, nem vitatom.

Nálam egy ideje úgy válik látványossá nagyon durván az említett szerencse hiánya, amikor megismerek foglalt férfiakat és a társukat, és egy idő után, ahogy mélyül az ismeretség, egyre többet tudok meg róluk, azt látom, hogy amúgy simán lehetnék én is az a nő, van, hogy eléggé hasonlítunk is, de pont ők találkoztak egymással valahol x éve, nem pedig én az adott férfival, mert mit tudom én, ők Karakószörcsögön voltak éppen akkor, én meg Mucsaröcsögén. Ennyin tud múlni, és ez rohadt elkeserítő meg nehezen elfogadható...

2-es "Én nem gondoltam semmihez happy end-et...."

Akkor minek neked szerelem?