Mit kéne csinálnom?

Teljesen el vagyok veszve. Olyan 4 hónapja szakított velem a barátnőm, akivel 3 évet voltunk együtt. Nagyon jó páros voltunk, mindenben társra találtunk a másikban, de a végére ő úgy érezte, hogy már nem elégíti ki ez a kapcsolat úgy, mint korábban, ezért kilépett belőle. Nagyon fájdalmasan, de békéban váltunk el egymástól, de ezután is helyel-közzel tartottuk a kapcsolatot telefonon, aztán egyrebtöbbet beszélgettünk, és most egyre gyakrabban találkozunk is. Mindketten nagyon szívesen vagyunk a másikkal, mert még mindig megvan az a közös hang, már-már egymásra utaltság, ami eddig volt, de ő nem akarja velem újrakezdeni, de elveszíteni sem akar. Én meg pont fordítva vagyok, azaz még mindig borzasztóan szerelmes vagyok belé, ezért nem akarom elveszíteni. Amikor találkozunk mindig egyszerre vagyok nagyon boldog és szomorú, mert ugyan itt van velem, és jól érezzük magunkat együtt, mégis ott van az, hogy tudom, hogy nem lesz ebből újra kapcsolat, pedig én nagyon szeretem őt. Így nem tudom eldönteni, hogy mivel járok rosszabbul: ha folytatjuk ezt a "barátkozást" és én örökké az újrakezdésben reménykedve, fülig szerelmesen élve purgálódnék mellette, vagy ha inkább azt mondanám, hogy inkább ne találkozzunk többet mert nekem ez a barátság sose lesz elég. Sehogy se jövök ki ebből jól, de nem tudom mivel veszítek többet. Ha inkább nem találkozom vele, akkor a számomra minden szempontból legfontosabb embert veszítem el magam közeléből, de ha megmaradok csak barátjának akkor meg megmarad bennem ez a szorongás, hogy itt van, de nem lehetünk újra együtt. Bocsánat, hogy ilyen hosszú és összeszedetlen lett.

26/F