Szerintetek miért sírom el mindig magam?

Egy fiú egy éven át udvarolt, közeledett felém, amíg a barátnőjével nem egy városban laktak. Később tustam meg, hogy velem ezt barátnő mellett tette, de addigra már késő volt, beleszerettem a fiúba. Persze amikor ez majdnem kiderült, a barátnő kedvéért engem tiltott le mindenhonnan, viszont utána felkeresett hogy beszéljúnk de titokban. Nekem ő nagyon jó barátom is volt egyben, elég magányos vagyok nélküle, így valamiért megint elkezdtúnk találkozni. A lényeg hogy amióta itt a barátnője már nem közeledik hozzám, csak addig voltam jó, amíg távol volt a lány. Tudom hogy nem vesztek vele semmit de mégis nagyon fáj hogy egyszer közel enged, aztán teljesem formálisan, hidegen viselkedik velem, így a talik alkalmával mindig rossz kedvű leszek és utána rendszeresen sírok. Mot tennétek a helyemben?