A szerelemnek egyszerűnek kellene lennie? Kifejtem.

Leginkább olyanoktól várok választ akik hosszú és boldog/sikeres kapcsolatban/házasságban élnek, sok tapasztalatuk van, sok mindent megéltek.

Az életem az elmúlt pár hónapban szerelmi téren elég érdekes fordulatot vett, kb. mint egy film, teljesen váratlanul. Nem vagyok szerelmes jelenleg, de vágyom rá.

Van valaki aki fontossá vált a számomra és elég valószínű (sok emberrel átbeszéltem akik már éltek át hasonlót ill. én is így érzem), hogy én sem vagyok közömbös a számára, de nehéz eset, bonyolult sztori. A részletek most nem fontosak.

ÉS azon őrlődöm mióta utoljára láttam, hogy van-e értelme foglalkoznom vele..úgy gondolom értékes ember és bennem van, hogy lehet elszalasztok egy lehetőséget ha csak hagyom az egészet. De mint írtam is nem olyan egyszerű a helyzet.

Azóta meg azon morfondírozok, hogy az igazi szerelemnek (mi (még?) nem vagyunk szerelmesek egymásba) egyszerűnek kell lennie? Valamiért mindig is az a kép volt bennem, az az elképzelés, hogy az a valaki aki igazán hozzám illik, azzal minden (legalábbis az elején) könnyű és egyértelmű. Hogy egyértelműen akarjuk a másikat és nem kell egymásért harcolni, mert a dolog adja magát. Amióta azonban felfordult az életem megkérdőjelezem ezt. Pontosabban nem tudom, hogy így van-e.

A szerelemnek, amire megéri várni, ami valódi és jó törvényszerűen egyszerűnek kell(ene) lennie? Vagy ez nem ilyen egyszerű és adott esetben egy rögös(ebb) kezdés nem zárja ki, hogy adott esetben egy kapcsolat kellő munkával és odaadással hosszú, tartós és jó legyen? Mik a tapasztalatok? Mit gondoltok?

(szándékosan nem írok konkrétumokat, mert nem lényeges)