Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A szerelemnek egyszerűnek kellene lennie? Kifejtem.
Leginkább olyanoktól várok választ akik hosszú és boldog/sikeres kapcsolatban/házasságban élnek, sok tapasztalatuk van, sok mindent megéltek.
Az életem az elmúlt pár hónapban szerelmi téren elég érdekes fordulatot vett, kb. mint egy film, teljesen váratlanul. Nem vagyok szerelmes jelenleg, de vágyom rá.
Van valaki aki fontossá vált a számomra és elég valószínű (sok emberrel átbeszéltem akik már éltek át hasonlót ill. én is így érzem), hogy én sem vagyok közömbös a számára, de nehéz eset, bonyolult sztori. A részletek most nem fontosak.
ÉS azon őrlődöm mióta utoljára láttam, hogy van-e értelme foglalkoznom vele..úgy gondolom értékes ember és bennem van, hogy lehet elszalasztok egy lehetőséget ha csak hagyom az egészet. De mint írtam is nem olyan egyszerű a helyzet.
Azóta meg azon morfondírozok, hogy az igazi szerelemnek (mi (még?) nem vagyunk szerelmesek egymásba) egyszerűnek kell lennie? Valamiért mindig is az a kép volt bennem, az az elképzelés, hogy az a valaki aki igazán hozzám illik, azzal minden (legalábbis az elején) könnyű és egyértelmű. Hogy egyértelműen akarjuk a másikat és nem kell egymásért harcolni, mert a dolog adja magát. Amióta azonban felfordult az életem megkérdőjelezem ezt. Pontosabban nem tudom, hogy így van-e.
A szerelemnek, amire megéri várni, ami valódi és jó törvényszerűen egyszerűnek kell(ene) lennie? Vagy ez nem ilyen egyszerű és adott esetben egy rögös(ebb) kezdés nem zárja ki, hogy adott esetben egy kapcsolat kellő munkával és odaadással hosszú, tartós és jó legyen? Mik a tapasztalatok? Mit gondoltok?
(szándékosan nem írok konkrétumokat, mert nem lényeges)
válasza:
válasza: válasza: válasza:4 vagyok * az elején mi volt párommal elég nehezen jöttünk össze. Aztán 4 évig teljesen jól működő kapcsolatunk volt...egy szavam nem lehetett rá. Lányomat is imadta. Tavaly ment el..🕊
N
válasza: válasza: válasza:Hát figyi van aki pöce gödörbe esett a randin mégis utána kapcsolat lett belőle. Vagy volt aki randin elment a randipartnere házában wc-re, de nem tudta lehuzni a wc-t és szólt a randi partnernek aki kiakarta dobni az ablakon azt a bizonyos nagy dolgot ne kérdezd hogy miért ez rejtély számomra is hogy miért akart dobálózni a sz@raral, de megrekedt a két ablak között mire a hölgy utána mászott és az ablak közül szedték ki a tűzoltók azt a bizonyos nagy dolgot és a hölgyet is, persze az ablakot ujra kellett csináltatni, de szerelem lett utána és kapcsolat. Szóval nem mindig egyszerű a szerelem.
Van még ilyen szerelmi történet a hölgyet reggel megbüntette egy rendőr tilosban parkolásért, aznap volt egy randija ahol kiderült hogy rendőr a randi partner és ő büntette meg reggel tilosban parkolásért. Azt nem tudom foytatták-e tovább.
Vagy volt egy olyan randi történet ahol az uriember megvacsorázott a randipartnerrel aztán a randi partner elment mire jött az üzenet hogy a valós randi partner késni fog. Kérdés akkor kivel randizott valójában.
De hogy valami cukit is írjak:
Vagy az a pár akik ovis koruk óta ismerték egymást a srácnak a szerelem volt az ovis jele és az ovodába jelentette be mindenkinek hogy a lány lesz a felesége aztán elsodorta az élet egymástól őket de gimi után ujra egymásra találtak, majd felnőtten az ovodába kérte meg a kezét a párjának ahol kezdődött az egész. Szerinted ez egyszerű helyzet? Nem mert évekig nem is találkoztak míg ujra egymásra találtak.
Szóval még mindig ugyanúgy gondolsz a saját helyzetedre?
válasza:Adja magát, igen, valami olyasmi. De nem egy rózsaszín egymásratalálás és boldogan élnek míg meg nem halnak. Hanem inkább, ha nem is rögtön jöttök össze, de kerülget benneteket a lehetőség, vagy inkább kölcsönösen kerülgetitek egymást.
Mi éveken keresztül csak évente néhányszor találkoztunk közös érdeklődési kör által. Kezdettől volt valami a levegőben, kerestük egymás társaságát a közös programokon, de semmi több. Aztán egy ilyen közös programon úgy alakult, hogy azóta is együtt vagyunk.
"Azóta meg azon morfondírozok, hogy az igazi szerelemnek (mi (még?) nem vagyunk szerelmesek egymásba) egyszerűnek kell lennie? Valamiért mindig is az a kép volt bennem, az az elképzelés, hogy az a valaki aki igazán hozzám illik, azzal minden (legalábbis az elején) könnyű és egyértelmű. Hogy egyértelműen akarjuk a másikat és nem kell egymásért harcolni, mert a dolog adja magát. "
Igen, aki igazán hozzád illik, azzal minden könnyű és egyértelmű. De inkább olyan értelemben, hogy nem kell játszmázni, magadat adhatod, , az ismerkedésetek, kommunikációtok gördülékeny, egymásra vagytok hangolódva.
A saját helyzetemet azért is lenne nehéz elfelejteni, mert hirtelen jött és nagyon sorsszerű az egész, tényleg szinte hihetetlen, mint egy filmben. Valahol mintha minden klappolna, mindennek lenne értelme de közben még sincs. Mert azt gondolnám, hogy a megfelelő emberrel könnyű/könnyebb, itt meg csak addig volt könnyű amíg nem voltak részemről érzelmek. Nem is akartam, hogy legyenek, aztán lettek. De talán csak kevesebbet kéne gondolkoznom rajta.
Ugyanakkor félek. Félek a csalódástól, a fájdalomtól, a visszautasítástól, a megalázottság érzésétől, de legjobban érzelmileg kiadni magamat, leengedni a pajzsot félek.
Ugyanakkor meg tényleg minden annyira egybevág és végre élhetném másképp az életem, mint eddig, felvállalva a kockázatot, hogy bukom egy baromi nagyot, de legalább nem lesznek kérdéseim.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!