Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A szerelemnek egyszerűnek kellene lennie? Kifejtem.
Leginkább olyanoktól várok választ akik hosszú és boldog/sikeres kapcsolatban/házasságban élnek, sok tapasztalatuk van, sok mindent megéltek.
Az életem az elmúlt pár hónapban szerelmi téren elég érdekes fordulatot vett, kb. mint egy film, teljesen váratlanul. Nem vagyok szerelmes jelenleg, de vágyom rá.
Van valaki aki fontossá vált a számomra és elég valószínű (sok emberrel átbeszéltem akik már éltek át hasonlót ill. én is így érzem), hogy én sem vagyok közömbös a számára, de nehéz eset, bonyolult sztori. A részletek most nem fontosak.
ÉS azon őrlődöm mióta utoljára láttam, hogy van-e értelme foglalkoznom vele..úgy gondolom értékes ember és bennem van, hogy lehet elszalasztok egy lehetőséget ha csak hagyom az egészet. De mint írtam is nem olyan egyszerű a helyzet.
Azóta meg azon morfondírozok, hogy az igazi szerelemnek (mi (még?) nem vagyunk szerelmesek egymásba) egyszerűnek kell lennie? Valamiért mindig is az a kép volt bennem, az az elképzelés, hogy az a valaki aki igazán hozzám illik, azzal minden (legalábbis az elején) könnyű és egyértelmű. Hogy egyértelműen akarjuk a másikat és nem kell egymásért harcolni, mert a dolog adja magát. Amióta azonban felfordult az életem megkérdőjelezem ezt. Pontosabban nem tudom, hogy így van-e.
A szerelemnek, amire megéri várni, ami valódi és jó törvényszerűen egyszerűnek kell(ene) lennie? Vagy ez nem ilyen egyszerű és adott esetben egy rögös(ebb) kezdés nem zárja ki, hogy adott esetben egy kapcsolat kellő munkával és odaadással hosszú, tartós és jó legyen? Mik a tapasztalatok? Mit gondoltok?
(szándékosan nem írok konkrétumokat, mert nem lényeges)
21.
Logikus.
Ezért szól az ismerkedés...ismerkedésről)
Ideális esetben...ami írtam nagyon ritka.
Nem igazán ertem am ezt most miért jegyezted meg?
Gond akkor van-a jatszmaban legalábbis-ha egyoldalú az erdeklődés.
Ilyenkor újra kell gondolni mi a hiba miert nem kerdez vissza a nő?
És persze erdemes atgondolni az ár erték arányt.
Ertékes e annyira hogy a fentebb vàzolt melót befektesem?
Vagy ha nagyon egyoldalú a dolog akkor elengednem...
Kérdező, én úgy vettem ki a leírásodból, hogy a vonzalom meg van köztetek.
Én úgy gondolom, hogy a mai világba, mikor van Facebook, miért nem írsz rá?
pl.küldesz egy üzenetet neki (persze, csak ha tudsz, van akinél ez le van tiltva), hogy "Szia". Valamit nyilván reagálni fog, valószínűleg szintén azt, hogy szia, de bármi megtörténhet:)
Aztán írhatod neki pl: "Nem baj, hogy rád írtam". Ha nem érkezik valami hülye mentegetőzés, pl.az, hogy "nem, de éppen nem érek rá" stb... egyéb lerázós dumák, már kezdődik is a beszélgetés.
Részletes megfogalmazása, hogy mit ért az ember szerelmen:
"A szenvedést érti és az aggodalmat, a szégyent, az extázist, mennyországot és pokolt; intenzívebb életérzést és kimondhatatlan unalmat; szabadságot és rabszolgaságot; békét és nyugtalanságot."
W. Somerset Maugham: Színház
Ez minden, csak nem egyszerű, ugye?
Én egyetértek 25-össel. Pontozzatok le nyugodtan. De az a kapcsolat ahol marjàk egymàst és egymàst hibàztatjàk és egymàsra teszik àt a probléma sullyàt az nem szerelem. És az a szomorú hogy késöbb majd átteszik a gyerekeikre a saját fals döntésük sullyát. Akkor is marni fogjàk egymàst mikor màr gyerekeik lesznek köztes szünetekkel. Van böven ilyen kérdés itt. Az mindenki egyéni szociàlis szabad akarata hogy hogy alakul a kapcsolata. Biztos vannak kivételek akik megoldják a kapcsolatuk. Persze megtanulhatnak egymas mellett èlni kemény munkàval de teljesen egyetértek 25-össel.
De hiheti annak az aki olyan kapcsolatban van, szabad akarat azt hinni amit akar.
De a legegyszerübb valós igazsàg, hogy a szerelem nem bànt a szerelem nem verseng, a szerelem nem inkompatibilis, a szerelem békés, a szerelem csöndes és nem kérkedik és lehetne sorolni, hogy mi az ami nem szerelem.
22-essel sem értek egyet. Az az ember, aki àr-érték arànyról ìr egy emberi szemèly kapcsàn az nagyon nem tiszteli nemhogy azt a személyt, akit kinézett magànak, mint egy tàrgyat a boltban, hanem senkit se tisztel. Ezt nevezik az ember tàrgyiasìtàsànak, nagyon necc és kóros gondolkodàs. Csak vigyàzz nehogy eljuss odàig hogy a szeretteddel veszekedj, mert a tàrgyad fontosabb lesz majd mint maga az ember.
"Értékes e annyira hogy a fentebb vàzolt melót befektesem?"-ezen is kamillàzok amit most ìrtàl. Proli mondat. És ilyennél jobb egyedül mint egy olyanba ahol tönkretennék az embert.
Azon is szoktam kamillàzni amikor huspiacnak nézik az emberek a tàrskeresést. Azert ilyenkor vajon tudatositjak az emberek, akik igy gondolkodnak, hogy a huspiacon sertés, baromfi adott helyzetben vaddisznó és szarvas is van feldarabolva? Oké hogy szimbolikusan érti, de ezen az egy tényen elgondolkozott màr az, aki húshoz hasonlítja azt aki elvileg majd a jövöben a vilàgot jelenti neki? Nemtudom ki találta ki ezt a történelembe elöször ezt a szimbolikus jelentést de nagyon necc. Proli gondolkodàs egy emberről ez is és a tàrgyiasìtàs is. Ha màr a kapcsolat elején nem tiszteled ösztönösen és ugy gondolkodsz, mintha egy tàrgy lenne, amiért érdemes-e melózni, akkor az késöbb se lesz màsabb , késöbb se fogod tisztelni ugyanugy tàrgyiasìtani fogod ergo te mennyivel vagy különb mint ö akit méregetsz mint a piacon a piaci àrus a mérlegre tett terméket? Hm? Ez amúgy kóros jellemzöje a gyk ezen kategóriàjànak ezt màr megfigyeltem.
Egy természetesen gondolkodó ember a neki tetszőt megismerni akarja minden feltétel nélkül és, ha az ellenkezöje derül ki ismerkedés közbe, akkor tudomásul veszi, levonja saját magába a következtetést a tapasztalat során, hogy nem egymást keresték és elköszön és továbbmegy, de nem tárgyiasítja. A nagy csalódás után meg tiszteli a következöt és nem ismerkedik ha ő még nem tart ott.
Tudod mit? Ha te ìgy keresel tàrsat akkor jobb ha békén is hagyod azt akin gondolkodol éppen. Gondolom el vagy a tàrgyaid között a nagy tárgyiasításodba. Gondolom arra meg ugy tekintesz mintha ember lenne. Aki igy gondolkodik a masikrol annak elsö körben önismeretet kellene tanulnia és nem ismerkedni addig, mig nincs meg ösztönösen a màsik tisztelése.
Gondolom a ràdrakódott csalódàsok mondatjàk veled ezt. Aki csalódott és tiszteli az embert az nem vetìti ki az éppen neki tetszöre az elözöt nem rakosgatja àt a màsikra olyan dolgokat amit az elözövel tapasztalt, miközben annak a következönek semmi köze hozzá. Egy értelmes ember, addig nem is kezd ismerkedni mìg nincs tùl a csalódàsain.
Az igazi nagy szerelem pont hogy csöndes és nem viharos és békés és egyàltalàn nem unalmas és egyet ért és kompatibilis és lehetne sorolni hogy milyen az igazi nagy szerelem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!