Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Házas emberekhez szól a kérdésem, akik beleszerettek másba. Mennyi idő múlva sikerült végleg elnyomnotok ezt az érzést?
Tisztában vagyok vele, hogy kapni fogom a kritikát és a sarazást, meg is érdemlem. Hosszú lesz a leírás, elnézést.
Munkahelyemre jött egy új kolléganő, első látásra szimpatikus volt. Ő 27 éves, én 48 voltam akkor. Az első hónapokban sokat beszélgettünk, viccelődtünk, mint általában jó munkatársak között szokás. Aztán egyre többet beszélgettünk magánéleti dolgokról is, ekkor már egy éve dolgozott ott. Mesélt az akkori barátjáról, az elvált szüleiről, az apjáról aki sosem törődött vele sokat. Én is meséltem a gyerekeimről, akik már elköltöztek, a nejemről csak pár szót. Valahol tudtam, hogy bennem egy pótapát lát, főleg, hogy elkezdtem neki segíteni és örömet okozni mindenben amiben csak tudtam. Sokkal boldogabbnak éreztem magam, éreztem a szeretetet amit kaptam tőle. Egymás bizalmasai lettünk, egyre többször találkoztunk munkán kívül is. Már most mondom, hogy semmi nem történt, csók se, semmi, de sokszor megöleltük egymást, egymáshoz értünk. És lassan rájöttem, hogy már rég többet érzek, az egész lényébe beleszerettem. Természetesen sose mondtam ezt el neki de szerintem sejtette és azt sem zárom ki, hogy ő is már többet érzett. Nagyon szoros kötelék alakult ki közöttünk, másra sem tudtam gondolni mint rá. Egyre több munkatársunk megjegyezte milyen jó a kapcsolatunk, volt aki egyenesen azt mondta, hogy biztos nagyon vonzódok hozzá, hiszem gyönyörű. Persze én is gyönyörűnek láttam és vonzódtam hozzá de a lelkébe szerettem bele. Viszont nem akartam, hogy kellemetlen helyzetbe kerüljön a pletykák miatt.
Kaptam egy jobb állásajánlatot, elfogadtam, ezzel egy időben ő is talált egy másik ideálisabb munkahelyet. Mindketten váltottunk és lassan elkezdtem távolságot tartani. Keresett eleinte és iszonyat szar érzés volt eltolnom magamtól, végül beletörődött. Minimálisra csökkent a kommunikáció majd elkopott. Megtudtam közben, hogy egyedülálló lett. Az én érzéseim kicsit csillapodtak de még két év elteltével is érzem azt a szeretetet és szerelmet, iszonyúan hiányzik és rengeteget gondolok rá.
A házasságom közel 30 év után nem volt már az igazi, a nejem nagyon elhanyagolt minden téren, hiányzott a törődés ami több beszélgetés után sem változott. Sejtette, hogy valami történt velem de nem foglalkozik különösebben ezzel, éli ugyanúgy az életét. Próbálok helyt állni és kitörölni végleg az érzést. Valahol nem akarom elengedni a hölgyet de muszáj és ehhez kérnék szépet saját tapasztalatokat amikből erőt nyerhetek, hogy el fog múlni a hiányérzet a szerelemmel együtt.
52F
válasza:Szerintem nagyon nagy vonalú, ahogyan döntöttél és ahogyan nem használtad ki a kis hölgyet! Ehhez kellett rengeteg önuralom és talán szeretet is, hogy ne magunkat helyezzük előtérbe. Ha belemész a viszonyba, a hölgynek akár évei is rámehetnek, ami miatt lemarad mondjuk a családalapításról.
Nagyon nehéz és fájdalmas ez az egész, de az idő és a no contact segíteni fog.
Nekem egy ilyesmi vonzalom bizony évekig eltart, ha megszakad a kapcsolat borzalmasan fáj és tátongó űrt hagy a másik hiánya, de pár hét, hónap alatt kiürülnek azok a hormonok, melyek ezt a fokú lángolást fenntartják.
Próbáld elterelni a figyelmed és valami új dologba kezdeni. A hazadagodat átgondolni, a parterapiat, és/ vagy a válást megfontolni.
válasza:Engem az az ember mart el magától ötvenhárom évesen,akit egy évig az éltem részének és szerelmének hittem.Most is iszonyatosan fáj,összetörte a szívemet.Én is fiatal vagyok,de nem arra számítottam,hogy ellök és cserben hagy...
Ha adhatok tanácsot,addig küzdj a boldogságodért, amíg lehet... Talán holnap már nem teheted meg soha többé.
válasza: válasza:én is voltam hasonló helyzetben, csak én voltam a fiatal nő, ő meg az idősebb ffi, persze családos.
nálunk is munkakapcsoltnak indult.
ugyanaz volt, mint nálatok, sok beszélgetés, de semmi nem történt.
aztán egyik alkalommal írta h. nem tarthatjuk tovább a kapcsolatot, bár fog rám gondolni, de mindennek a gondolat szintjén kell maradnia köztünk.
és elvágta az egészet ezzel...
Köszönöm az újabb válaszokat.
11: Köszönöm a kedves szavakat. Ahogy írtad is, gondolnom kellett arra, hogy esetleg majd szeretne gyermeket idővel, nekem pedig nem szabad az útjába állnom.
13: Nagyon sajnálom, kitartást és erőt kívánok Neked.
14: Köszönöm. Tudatosan igyekszem kizárni a fejemből, de tudjátok milyen az amikor rajtakapod magad, hogy épp egy emléket pörget le az agyad róla. Elgondolkodtató tanácsokat írtál, már percek óta a válaszod nézem és olvasom újra.
15: Köszönöm Neked is, főleg, hogy a másik szemszögből írtál. Hasonlónak tűnik az én helyzetemhez.
válasza:kérdező, 15-ös vagyok.
te ffiként úgy gondolod, érezhetett irántam vmit az, akiről én írtam?
sosem derült ki végül, h. mit jelentett ez az egész, h. a gondolat szintjén kell maradnia, rákérdeztem nála csetben még akkor, olvasta, de nem válaszolt.
válasza: válasza:Az a helyzet, hogy a másik félben is el fognak múlni irántad az érzések (ha voltak)! Ugyanis Te döntöttél, amikor nem váltál el a feleségedtől! Vele maradtál, mert így láttad jónak (biztos megvan az oka, anyagiak, megszokás stb).
Tehát te eldöntötted a sorsotokat, anélkül hogy ő (27 éves nő) ebben dönthetett volna.
Így ha ezt folyamatosan tudatosítod magadban, nem látod, nem beszélsz vele, nem követed a közösségi médián, közös ismerősöket, munkatársakat nem kérdezel róla, akkor idővel elhalványul az emléke.
Főleg ha tudatosítod magadban hogy nem adtál neki esélyt, nem vetted figyelembe hogy ő mit szeretne, ő hogy éli meg érzelmi szinten ezt az egészet. Így ő valószínűleg ha szeretett is, idővel kiszeret belőled, mert nem adtál neki esélyt. Persze az érthető hogy te nős vagy, de ezt az egészet le lehetett volna kommunikálni normálisan, ha már akkora volt az összhang közöttetek.
Így azért szenvedsz, mert benned maradt a "mi lett volna ha...." érzése.
Ez van akkor ha a másik fél nem kap esélyt, nem próbáljátok ki hogy a való életben hogy működött volna köztetek a kapcsolat. DE ugye te nős vagy, ezért kellett volna már a legelején elejét venni mindenféle vonzódásnak, nem kellett volna még eddig sem eljutni, HA te a házasságod mellett döntöttél.
Nagyon sok emberrel az a baj, hogy az első jelnél amikor észreveszik a vonzódást, azt továbbviszik, mert jó érzés (és mert sz_r a házasságuk). És ebből alakulnak ki a szeretői kapcsolatok, amik az esetek többségében nem jól végződnek (vagy válás lesz). Vagy marad a be nem teljesült szerelem mint ami nálad is van.
Az idő mindent megold, csak nehéz kivárni!
válasza:kérdező, 15-ös vagyok.
de te is gy fogalmaztál a nőnek, mint az én esetemben a pasi?
vagy hogy adtad értésére, h. többet ne keressen?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!