Volt már olyan, aki beleszeretett a legjobb barátjába, és hogyan tudta lezárni ezt magába végleg?

Azt hiszem egy későn érő típus vagyok, nem szerelmes fajta 40 éves nő. A legjobb barátomat még gyermekkoromban ismertem meg, aztán elsodort tőle az élet, internetes platformokon tartottunk egyfajta haveri kapcsolatot. Férjhez mentem, de nagyon rosszul sikerült a házasságom és egy adott ponton újra egymásra találtunk. Ezúttal, mint pár, de a házasságot nehezen zártam le, és ez sajnos rajta csattant. Véget vetettem a romantikus kapcsolatunknak és bedobozoltam, mint legjobb barátomat. Nekem a válással egy új fejezet kezdődött, elkezdtem pasizni, mindent be akartam pótolni, hogy egy otthonülő feleség voltam 10 éven át. Közben összeköltöztem a legjobb barátommal, aki ex-pasim is volt úgyebár, ő lassan kiszeretett belőlem, de megfelelően működött a kapcsolatunk, mint barátság. Aztán a covid alatt rengeteg probléma jött az életembe, családban betegségek, visszaköltöztem a szüleihez, hogy vigyáznak rájuk, segített mindenben, de egyik szülő egészségi állapota miatt költöznünk kellett. Barátom maradt otthon, én a szüleimmel el kellett költözzek. Ekkor történt, hogy beleszeretett egy kolléganőjébe, valamiért hosszú ideig nem merte elmondani, hazudozni kezdett, hogy miért nem tud meglátogatni vagy éppen miért nem ér rá beszélgetni. Inni is kezdett...próbáltam én is jó barátnőjét helytállni, biztattam, de egyre többet beszélt mellé, úgyhogy lezártam tavaly a barátságunkat. Azóta is minden nap hiányzik, semmit sem tudok róla, egyáltalán nem beszélünk, ritkán látok róla képeket és a hiány mellett elkezdtem érezni, hogy nem csak, mint a barátom hiányzik, hanem totál belezúgtam, vagyis egészen biztosan romantikus érzéseim vannak iránta, úgy nézek rá, mint a számomra tökéletes férfira. Közben van egy nem működő, nagyon rossz párkapcsolatom, amiből minden hiányzik, de ezt már nem tudja, csak, hogy van pasim...

Pár napja írtam neki egy üzenetet, hogy nagyon hiányzik, de nem válaszolt, ezért akarom ezt magamban lezárni. Nagyon buta döntést hoztam, amikor elhagytam, mint férfit, soha jobbat nem találtam. Ennek vállalom a következményeit...viszont nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mennyire nagyszerű páros lehettünk volna, ha nem vagyok ennyire gyerekes. Bármi extra ötlet, ami árán megtudhatnám, hogy benne felmerült-e bármi velem kapcsolatban?