Észtervettétek, hogy a legtöbb ember egy idő után alábbadja a fiatalkori elvárásait a párkapcsolataiban ? Vajon miért ? Nem fura, hogy aki 20 évesen nagyképűen dobott,mert úgy érezte,megteheti, az tőled rosszabbal házasodik 10+ évvel később ?

Nem, sőt! Az embernek inkább nőnek a korral az elvárásai, bár tény, hogy nem feltétlenül azok, mint 20 évesen.

Ha te 30+-osan még mindig a külsőségek bűvkörében élsz, akkor már akkor sem volt tévedés, hogy dobott.

Miből gondolod, hogy "rosszabbal" házasodott? Lehet, neki az a jobb.

AMúgy meg az ember egész életében változik. Normális esetben nem úgy gondolkodsz 30 évesen, mint 20 vagy 10 évesen.

60 éves, eü gondokkal küszködő bácsinak nyilván nem az fontos, ami 20 évesen. Más a fontos. ABban lehet, hogy éppen hogy igényesebb, mint 20 évesen. Magadtól vagy ilyen buta, vagy segít valaki?

Ennyi erővel te miért adtad fel, hogy katona leszel vagy vadakat terelő juhász? Vagy bármit, amiről 6 évesen ábrándoztál?

Naná, hogy alább adja.Idővel az ember megállapodik a munkahelyen, lakóhelyen. Egy bedőlt kapcsolat után nem ugrál se nő, se férfi 60-80 km-eket egy új kapcsolat miatt, csak azért, mert azt reméli, legalább olyan szép lesz a másik ,de mindenképpen jobb, mint az előző.

Ha elmúlt 35 éves az ember, akkor alapból kicsi a lehetőség, mert a legtöbben már megházasodtak, és/vagy gyerekeket nemzettek. Ha neked is vannak gyerkőcök, akkor még nehezebb ,mert szóló férfiak nehezen vállalnak be anyukát, szóló lányok meg még 40 évesen is herótot kapnak az elvált apukáktól.

Ahogy az évek ballagnak a nagy magányban, úgy az ember beéri kevesebbel is. Nem is olyan nagy baj, ha nem olyan formás, ha kicsit butácska, ha nem az érdekli, ami engem, ha van egy kis tokája, nem keres olyan jól, ha kéthetente itt vannak a gyerekei...csak szeressen, csak itt legyen mellettem. Így szokott ez menni. Alkalmazkodik az ember egy kor fölött ha társat akar, aki meg nem, annak nem is lesz.