Lányok, fordult már veletek elő olyan, hogy valakit elutasítottatok és később megbantatok?

Nem. Ha én elutasítok valamit, annak oka van. Nálam 3 kategória létezik: az, aki már messziről is okés, az, akivel ha a megfelelő kérdésekben passzolunk, még jó partner lehet és az, akiről kiderülhet akár az is, hogy az atyaisten, akkor sem piszkálnám bottal sem.

Az utolsó kategóriát szoktam lekoptatni párkapcsolati szempontból. A többieket megismerem, nyitva arra a lehetőségre, hogy lesz köztünk több.

Igen is, meg nem is.

Volt egy srác, aki udvarolt, vonzódtam is hozzá, de megszállottan mentem 20 éves libaként egy idióta h.ülyegyerek után, akiről azt hittem, hogy egy sebzett lélek, akit majd én meggyógyítok, közben meg csak egy mérgező gyökér volt.

Egyrészt bánom, hogy a másik srácot miatta utasítottam el, másrészt viszont nem bánom, mert utána megismertem a mostani párom, akivel 9 éve vagyok, és úgy gondolom, hogy így kellett lennie. Amint a párom bejött a képbe, már senki más nem érdekelt többé.

Csak elbizonytalanodtam hogy biztos jol tettem e hogy elutasitom.

Visszacsinaltam az egészet ujabb randik es rajottem, hogy nem volt hiba nagyin is jol tettem hogy dobom!

Megesnek olyan dolgok hogy nem bízom a saját megitelo kepességemben vagy hogy jo dontest hoztam e.

De eddig MINDIG beigazolodott hogy IGEN jol dontottem korabbam

Igen, már aznap megbántam, de amikor én közeledtek felé, sértődöttségből elutasított.

12 éves voltam. XD