Volt már veletek olyan, hogy elutasítottatok valakit, aki igazán szeretett titeket és aztán megbántátok?

Ne reménykedj.

Amúgy velem nem volt ilyen.

Nem volt ilyen, ha valakit elutasítok, annak oka van.

Egyáltalán nem mindegy amúgy, honnan utólag a hiányérzet.. ha az indok az, hogy "azóta sem találtatok senkit, aki hasonlóan érdeklődött volna irántatok", az egy borzasztóan önző indok arra, hogy megkeresse az ember az illetőt.. Ráadásul orbitális szemétség és gerinctelenség, hiszen nem őt akarod valójában, hanem az érzést, amit ad, hogy rajong érted. Emiatt megkeresni valakit és az érzéseivel játszani kimeríti a kihasználás fogalmát.

Ha az indok az, hogy "ráeszméltetek, hogy mégis ő kell" akkor először is nagyon alaposan át kell gondolni, hogy valóban ő kell-e, vagy az előző indok érvényesül. Ha tényleg az adott személy hiányzik, akkor érdemes lépéseket tenni, felkeresni, hiszen nincs vesztenivaló - viszont ha már túl késő és a másik már lezárta magában a dolgokat, akkor nem szabad erőltetni. Ilyenkor nincs más, mint levonni a tanulópénzt és túllépni.

Nem.

Ehhez túl jól gondolkodok... 10 éves korom óta(?).

Ilyenkor keresd meg s beszélj vele. Hódítsd meg.

Mostanság szakítottal el egy emberkét,mert nem vonzódtam hozzá. Ő viszont tisztán szeretett. Nem bántam meg h elküldtem, mert számomra lelkiismeretfurdalást okozott minden nap. Fájdalmas volt tudni h én őt nem szeretem ő viszont igen és igyis velem lenne.

Viszont nekem ez borzasztó volt.

a jövőben pedig nem keressük egymást, mert elegem van a húzavonából

22L