Volt már olyan, hogy valakit elutasítottatok, de aztán megbántátok?

Nálam nem, hiszen általában olyat utasítottam el, akinél zsigerből éreztem, hogy nem lesz folytatása.

Nem :) jól átgondoltam mindegyiket, és nem hülye kifogások miatt utasítottam el őket, mint például hogy nagy az orra, vagy hogy túl alacsony. A személyisége volt olyan, amilyen.

Igen es azutan sokszor eszembe is jutott hogy mi lett volna ha.....

Volt bizony :) Bár még van esélyem, állítólag még mindig tetszem a fiúnak, csak jelenleg van barátnője, amit bár én sem értek, de mindegy is.:) Szóval megbántam :)

Nem , de olyan volt már, hogy feltűnően udvarolt, de nem adtam neki visszajelzést, pedig pont az esetem pasi volt, tök cuki volt a viselkedése is, ahogy úgy oda volt értem, csak pont egy barátnőmmel voltam uszodába és nem akartam a lányt otthagyni, vagy nem vele foglalkozni. A fiú az úszómester volt,kicsit bánom, mert nagyon dögöd srác !!

igen nagyon jó pasi volt minden értelemben de nem őt választottam és nagyon megbántam :(

Nem,mert mindíg valami nyomós oka volt...Pl vallásosság az ő részéről,vagy épp ribanckodás.Az ilyeneket az ember nem felejti el a másiknak.Én is válogatok,pedig pasi vagyok...

Nem,mert oka van annak,ha visszautasítok valakit.

Kb úgy vagyok mint GeGeL csak én most kissé őrlődöm is. Lehet azért mert nem egyszer játszottam el ezt, a páncéltól amit hosszú ideje építesz meg nehéz leépíteni magadról. Közben egyetlen lánytól sem vár(hat)om el hogy téglaként bontsa a falaimat. De ha egyszer megnyílok majd valakinek akkor az hét szentség hogy a büdös életbe nem fogok lemondani róla szánt szándékkal. (Értem én ha mondjuk a kapcsolat örökké nem is tart ki de mint barát beszámítható lennék neki a továbbiakban is)

volt.