Asperger-szindrómás nővel milyen a szerelem?

+Mint pl nem tud a szemedbe nézni ,nem szereti az érintést , hülye hatàridői vannak, alapvető társadalmi/ szociális dolgokat nem érthet.

Jah , "mint bárki mással"

Ez sok mindentől függ, egy "átlagos" esetben azt is nehezen képzelem el, hogy párkapcsolatot létesít. Mivel ahogy írták, nem érti az alapvető szociális mozzanatokat, nem érti a poént, a flörtölést, nem tud elvonatkoztatni, beleszűkül a pillanatba.

Tehát kb. semmilyen.

#4 jaja , mindent szó szerint értelmez pl.

De ismerek én is ...

Ahány ember, annyiféle asperger.

Nálam például a szociális vetülete nem annyira szembetűnő, mert eléggé "megtanultam" társaságban viselkedni, mivel a szüleim nagy társasági emberek voltak és teljesen ehhez szoktattak. Plusz kaptam időben szakszerű segítséget. Hatékonyan kommunikálok magamról, így kevésbé vagyok feketedoboz, általában rá lehet érezni egy idő után ezek miatt, hogy hogyan működik az agyam. Illetve vettem részt csomó olyan társas helyzetben, aminek a sémáit ismerem és ezért tudom is kezelni. Viszont sok türelem kell hozzám és minél inkább sürget vagy ordít velem valaki, annál inkább leblokkolok. Pedig csak el kellene magyarázni a dolgokat amik neki egyértelműek vagy nem logikusak.

A szemkontaktust én sem tudom tartani, belefeledkezek dolgokba és ráfixálódok dolgokra, sajátos rutinjaim vannak, rigolyáim, amikben nagyon rugalmatlan vagyok és próbálok viselkedni, de állítólag látszik rajtam, ha befeszülök, mert nem csinálhattam valamit úgy, ahogy "helyes". Ezek olyan dolgok, amikhez akár annak árán is hajlamos vagyok ragaszkodni, ha megbántom a párom. Például nem vagyok hajlandó kimenni a házból bizonyos előfeltételek nélkül és ha erőszakolnak rá, végig azon jár az eszem és azon kattogok, hogy nem tudtam megtenni amit kellett volna. Ez okozhat gondot.

Jó a memóriám és irritál, ha másoknak nem, ahogy az is, ha mások nem következetesek. Nagyon fel tudom bosszantani magam más érzelmi csapongásán és variálásán, ilyenkor van, hogy elutasítok embereket és lemondok programokat. Volt, akivel azért szakítottam, mert kétszer átrakta a találkozónkat és azt mondta, hogy csak két órára ér rá. Nekem így nem kell.

Zavar, ha valamit nem mondanak vagy csinálnak helyesen és kényszert érzek belejavítani. Bár már megtanultam hogy általában érdemes megtartani magamnak ezeket a gondolatokat, de nagyon zavar. Irritálnak az átvitt értelmű megfogalmazások, például az "orra alá fingik" meg a "feneke alá lett tolva" kifejezések. Tudom, mit jelent, nem veszem szó szerint, csak irritálónak és fölöslegesnek tartom és nem értem, miért kell ilyen hülyén beszélni.

Vannak témakörök, amikből sosem elég és mindent tudni akarok róla. Mások által nem igazán űzött vagy hobbik, kényszeres precizitás abban, hogy valamit jól tudjak és helyesen csináljak. Halmozom az információt és irritál, ha valami bizonytalanul kell elkezdenem.

Másban ugyanezek a dolgok viszont nagyon irritálnak. Voltam egy társaságban, ahol 10 percenként ment ki az erkélyre valaki dohányozni, ezzel megszakítva a beszélgetés rendjét és beengedve a hideg füstöt. Nem bírtam elviselni, nem bírtam titkolni, hogy mennyire felbosszantott ez a remegve járkálás, szó nélkül hazajöttem onnan is. A házigazdának utólag mondtam el, mitől sokalltam be.

5: "#4 jaja , mindent szó szerint értelmez pl."

Hm, férfiként herótom van az olyan nőktől, akik folyton csak célozgatnak, világosan semmit ki nem mondanak, de rossz néven veszik, ha nem értem vagy félreértem őket.

Attól meg még inkább herótom van, hogy ha mondok valamit, akkor nekiállnak agyalni, hogy ha ezt mondtam, akkor mit gondolhatok. És megsértődnek azon, amit én nem is mondtam és nem is gondoltam. Csak őszerintük. Nos: azt gondoltam, amit mondtam, se többet, se kevesebbet. Ha mást gondolnék, akkor mást mondtam volna.

Szóval nekem ez a "mindent szó szerint értelmez" nem tűnik olyan félelmetesnek. :-)))