Nők! Mit gondoltok azokról a ronda férfiakról, akik megpróbálnak közeledni felétek, esetleg szerelmet is vallanak?

Én nem annyira értem a kérdést... mármint úgy tűnik te már egy prekoncepcióval indulsz neki a kulcsszavak alapján (vársz egy bizonyos jellegű választ) emiatt meg nem vagyok benne biztos, hogy mit szeretnél.

Ronda nőként írom, hogy nagyon nem mindegy ki, hol, és hogyan akar ismerkedni. Ha egy hajléktalan jön oda enyhén bódult tudatállapotban, akkor undort érzek. Ha valamilyen ügyintézés közben egy "rapidos" (aki 10 km- és körzetben az összes nőt leszólitja kb 3 felé sablondumával) akkor haragszom, mert fontos dolog közben zavar, mikor feltehetőleg amúgyis stresszes vagyok, és tudom, hogy egyáltalán nem gondolja komolyan. Ha éjszaka egy kivilágítatlan vagy üres területen talál meg, akkor félek, bármilyen jó csávó is az. Szintén ezt érzem ha felületes ismeretség után valaki olyan kifejezéseket használ amit a sorozatgyilkos szoktak darabolás előtt.

Bonyolódik a helyzet, ha tetszik az illető, és jó dolgokat mond: mert nekem nem mindegy mikor teszi ezt. Ha akkor amikor először lát annak a szándékai megkérdőjelezése lesz a vége (eddig azok csinálták ezt akik szivatni akartak). Ha több év ismerettség után, akkor feltételezem azért várt mert "jobbat keresett, de nem talált', szamár meg nem szeretek lenni ló helyett (itt is fontosak a körülmények, pl. közös környezetben vagyunk-e ami változott, félénk-e a srác, stb).

Akkor vannak pozitív érzéseim egy próbálkozóval szemben ha hamar, de nem azonnal kezdeményez (2-3 találkozás után leghamarabb 1 hónap legkésőbb), nem kelt félelmet, és egy alkalmas időben keres (pl. nem akkor amikor banki ügyeket intéznék).

És természetesen ezt ne vedd készpénznek: nem véletlenül nincs senkim, alig akartak kezdeményezni, a saját szorongásom rabja vagyok. Ha szép lányt akarsz fogni akkor bármilyen csúnya vagy hamar kell cselekedned mert náluk meg sor van. Ha halasztasz egy napot akkor simán lecsaphatja a kezedről valaki - ezért kell azonnal felmérned van-e esélyed a lánynál. Én azt mondom ha úgy érzed nincs, akkor megkíméled magad a visszautasítástól amikor magadban tartod az érzéseidet, de ebben sem tudok tanácsot adni mert a saját félelmem beszél most: tudom milyen amikor kicsípem magam, minden bátorságom összeszedve odamegyek a kiszemeltemhez, és megkapom a képembe azt a "nem"-et, amit előre tudtam.

Bármelyik eset áll fent, természetesen amikor én utasítok vissza valakit azt ugyanúgy teszem minden esetben (kivéve ha fenyegetve érzem magam mert akkor szó nélkül sétálok/ tovább csavarom a szót a fenyegetés jellegétől függően).

#9:

Mert mivel tartozom én neked például?

Azt, hogy ronda férfi, aki közeledni akar felém.

Ha szerelmet vall, akkor debil, azt se tudja ki, mi vagyok.

Ha egy ideje ismerem, akkor már látnám rajta, és terelgetném amerre én is vagyok.., pl el a szerelemtől, vagy egyenesen bele.

Ilyenkor azt gondolnám, hogy ronda férfi, aki szerelmet vall nekem.

Mi mást gondolnék? Semmi mást nem adtál meg.