Titeket ez zavarna srácok?

Most a Netflixes , You című sorozatot írtad ide le kB csak fordított szemszögből?

Aki képes megölni bárkit az nem normális.

És attól, hogy én szerelmes vagyok, még nem megy el a józan eszem és maradok együtt egy beteg emberrel.

Akkor nézd meg a You sorozatot

Pontosan arról szól amit te itt leirtál

És Pontosan úgy viselkedne egy ép eszű ember mint az első évadban a csaj.

Én szó nélkül elhagynám a párom akármennyire is szeretem

Félnék tőle

Hogy zavarna-e? Az egy dolog, hogy végérvényesen vége lenne a kapcsolatunknak, de én magam juttatnám egész életére börtönbe.

Kezdjük ott, hogy aki bármilyen aljas indokból képes embert ölni, az eleve nem lenne álmaim nője. Tudod, legalábbis értelmes körökben az "álomnő" nem csak annyiból áll, hogy a kinézete egyezik az ideálommal, és velem úgy viselkedik, ahogy azt elképzelem. A döntő dolog a személyiség.

Nem mondom, hogy minden körülmények között kizáró tényező lenne az emberülés, mert pl. aki emlékszik Simek Kitti ügyére, aki miután az apja éveken át erőszakolta, meg bántalmazta őt, és az egész családot, végzett vele. Oké, aztán végül a lány nem futott be valami nívós életpályát, de önmagában ez a tette egyetlen másodpercig sem tartana vissza. Hosszú éveken át elszenvedett megaláztatásért, testi-lelki terrorért, gyakorlatilag kínzásért tette, és mentette meg ezzel a saját, valamint a húga és az édesanyja életét.

De amikor valaki szinte már kedvtelésből öl, ha az utolsó nő lenne a Földön, akkor is inkább kiherélném magam. Tök mindegy, hogy egyébként milyen köztünk az "összhang".

"A barátnődnek egyébként nincs semmi féle mentális problémája"

De, van. Az, hogy valaki ártatlan embereket öl, az komoly mentális problémára utal.

A féltékenység és a rivalizálás nem lehet indok. Még a vadállatok között is extrém ritka, hogy a rivalizálás gyilkolással végződjön. Mi meg elméletileg civilizált emberek vagyunk, vagy mi...

A másik probléma ezzel, hogy bárminemű tényleges ok nélkül gyilkolna. Tudniillik - még ha ez neked meglepő is - beszélni nem csak azért lehet, hogy dugjon az ember. Ugye, nem kell ecsetelnem, hogy a verbális kommunikációnak milyen egyéb funkciói is lehetnek?

Továbbá: lehet, hogy számodra ez is meglepő lesz, de a szerelmen kívül léteznek más emberi kapcsolatok is.

A harmadik probléma meg egész egyszerűen az, hogy a szerelem nem rabság. Ez a diszfunkcionális, abuzív "kapcsolatok" jellemzője, ahol még beszélni is tilos másokkal.

Még a hűség és féltékenység kérdésköre sem tudja ezt semmilyen módon megmagyarázni vagy legitimálni. Egyrészt azért, mert a hűség nem az alkalom hiányából fakad. Ha én szeretek valakit, akkor akár Palvin Barbara is könyöröghetne sírva egy numeráért (vagy akár egy kapcsolatért), úgy ráznám le magamról, mint fiatal csikó a kantárt. Másrészt pedig: ha már az ember feltétlenül "büntetni" akar valakit, akkor a leggusztustalanabb, legaljasabb dolog a vétlen felet bántani.

"nem szociopata"

De, pont az. Sőt, még súlyosabb.

"Annyira szeret, hogy rettentően féltékeny."

A féltékenység nem a szerelem, hanem sokkal inkább a bizalmatlanság jele. Ne keverjük össze a féltéssel!

A bizalmatlanság pedig minden, csak nem imponáló. Voltam olyan kapcsolatban, ahol a lány rémesen féltékeny volt, és ez volt a fő oka, hogy végül vége lett.

Nem azt mondom, hogy soha egy másodpercig ne aggódjon azon, hogy "mi lesz, ha vége lesz". Vagy hogy "mi lesz, ha elmúlik a szerelem". De vegye számításba a tényeket is. Azt, hogy ha már összejövök álmaim nőjével (de még ha nem is ténylegesen álmaim nője, akkor is: azzal, akit szeretek, aki a mindenem), akkor ne gondolja már azt, hogy nekem majd más kell. Mert ha ismer, akkor úgyis tudja, hogy nem.

"Ezért nem is igazán beszélhetsz más lányokkal, mert meg akarod védeni őket a barátnődtől, viszont a barátnődbe is szerelmes vagy, és minden szuper vele."

Nem, nem szuper vele minden. Aki mellett már rettegnem kell, hogy ugyan mit fog csinálni, ott semmi nem szuper.

"Elmondtam, hogy nincsen problémája fejben."

De.

Miért, szerinted akkor mijében van probléma, ha nem a fejében egy kattant sorozatgyilkosnak??

"Teljesen normális lány."

Nem, nem az.

A teljesen normális lány az az, aki nem fog hisztizni, ha a munkatársammal, vagy netán pont azzal a lány barátommal beszélek, akinek a szerelmemről szoktam áradozni. Egy teljesen normális lány felfogja, hogy szeretem, és emellett tiszteli az életet.

Igazából az általad felvázolt lányban SEMMI nincs, ami normális lenne. HA pedig neked ez nem tűnik fel, akkor nálad is komoly problémák vannak.

"Ahj, de mondom, hogy nincs betegsége. Sztem nem értelmezitek rendesen a kérdést. "

Nem.

Te nem tudsz alapvető fogalmakat értelmezni.

"Életed szerelméről beszélünk"

Mint mondtam, "életem szerelméhez" a személyisége, és a viselkedése is hozzá tartozik, nem csak az, hogy mennyit akar velem enyelegni.

"és ha szerelmes vagy, akkor minden bolondságért szereted a csajt."

A bolondság nem egyenlő a hidegvérű gyilkossággal.

Tudod, jobb esetben van az embernek egy józan értékrendje. Ebbe az öncélú gyilkolás nem fér bele.

Lehet felőlem "bolond" a lány. Volt már drogos barátnőm is. Volt olyan is, aki huszonévesen elképesztő infantilis hülyeségekkel égetett. Volt olyan is, aki ha ideges volt, mindig azzal vezette le, hogy a vállamat boxolta. Még szerncse, hogy egy törékeny lányka volt, és nem egy testépítő. :D És a jelenlegi kiszemeltem, ha úgy tetszik, életem nagy (sajnos valószínűleg beteljesületlenül maradó) szerelme sem egy szokványos lány, annyi furcsasága van, hogy kisregényt lehetne írni belőle. De ezek mind vagy ártalmatlan dolgok, vagy rosszabb esetben olyanok, amikkel magát sanyargatja. Mondjuk utóbbi sem valami jó, meg pl. az egykori szerhasználó exem esetében sem tartottam valami üdvözítőnek az önpusztító életvitelét, de ez is olyan dolog, hogy senkinek nem árt vele. Ezeket lehet tolerálni. Lehet valakit ezekkel együtt szeretni. De azt, aki a gyökérsége miatt öl, na, azt nem.

"De ez a birtoklás viszont nem zavarna téged, hiszen szerelmes vagy."

De, zavarna.

Társ akarok lenni, nem birtok.

"A szerelem éppen arról szól, hogy elveszted a józan eszed"

Dehogyis!

Ez legfeljebb irodalmi, átvitt értelemben lehet igaz. A szerelem egy felfokozott érzelmi állapot, de nem ját a tudatállapot torzulásával. Legfeljebb azoknál, akiknek valamilyen nagyon komoly mentális torzulásuk van.

"Gondoljatok már bele, hogy teljesen odáig meg vissza vagytok a barátnőtöktől."

Belegondoltam.

De sem a házi börtön, sem a tömeggyilkosság nem fér bele ebbe a képbe.

Tudod, ha valaki álmaim nője, ahhoz a viselkedése és a személyisége is hozzá tartozik. De szerintem ezt már leírtam. Ha valaki gyilkolna, azért már nem lennék "odáig meg vissza". Sőt...

"De hát téged nyilván nem bántana. Hiszen imád."

Ki tudja, meddig.

Tudod, aki már bekattant, az nem a legkiszámíthatóbb egyén. Nem nehéz olyan forgatókönyvet találni, amikor a nagy szerelméből lesz később az áldozat.

Az ilyet mihamarabb el kell szeparálni a társadalomtól, mindenki érdekében.