Hogyan érjem el, hogy ne érdekeljen túlzottan ez a pasi?

Az egyetemen van egy srác, aki régen érdeklődött irántam. Első éves voltam, amikor sokat nézegetett, néha beszélgettünk, de félénkebb srác, nem

tett irányomba lépést.

Majd nekem egy szörnyű korszakom jött, meghalt egy közeli családtagom, meg eléggé depresszióba zuhant, amikről persze ez a pasi nem tudott.

2020 tavaszán, pont, amikor a pandémia is kezdődött vette a bátorságot és rám írt.

Ne keljen mondanom, világjárvány, otthon ülés, gyász, depi....Semmi kedvem sem volt pasizni. Bár mondatváltás után archiváltam és nem írtam neki vissza.

Na, most 2020 őszén egy kis ideig bejártunk a suliba. Ott, ezek után, főleg, hogy az okaimat sem tudta, rám se nézett, került. Nem csodálom. Én pedig szintén nem vagyok egy bátor lány, nem mertem elmagyarázni, hogy mi volt. És lehet, hogy értelme sem lett volna.

2021 tavaszán összejött egy másik lánnyal. Itt megint nem jártunk suliba, már nem is érdekelt a dolog, mondván el is felejtettem.

2021 nyarán én tök véletlenül és tényleg véletlenül randiztam egy haverjával. Fogalmam sem volt, hogy ők haverok, a tinderen ismerkedtem meg a sráccal.

Nos, az a randi nem sült el jól. Biztosan tud mindenről a másik pasi is. Szerintem elmondta neki a haverja. Ez így kínos.

De a lényeg, ami most van, hogy idén többnyire bejártunk és valahogy újra “összemelegedtünk” ezzel a fiúval. Vagyis, nem újra, mert igazán szoros viszony sosem volt köztünk, de most sokat dumálunk, együtt ültünk előadáson, kávéztunk ilyenek. Mosolyof rám és udvarias. A baj az, hogy még megvan a barátnője. Én nem szakítanék ketté egy kapcsolatot, tehát hogyan felejtsem el? Mit tegyek?

Illetve mi a jobb? Elfelejteni, vagy kivárni, hátha szakítanak? Ha szakítanak, ilyen szerencsétlen események után lenne még esélyem nála?

A másik pedig az, hogy vizsgaidőszak van, most fogunk záróvizsgázni, ez után pedig valószínűleg szétszélednek az útjaink, mert 150 km választ el minket. Lehet, hogy soha többé nem látom. Így nem lenne olyan nehéz elfelejteni.

Tudjátok, hónapok óta ezen rágódok. Egy udvarias, helyes, okos, kedves, vicces fiút szalasztottam el akkor.

Mondhatjátok, hogy az én hibám, tudom...

De ha nem lettem volna olyan állapotban, szerintem nem cselekedtem volna így, hanem törekedtem volna megismerni őt.