Hogyan lépjek ki a szeretői viszonyból? Mit mondjak Neki?

A karma... hát persze, mert ez így működik, hogy mindig visszakapja az ember, amit ad, ugye? És mi van a jó dolgokkal, amit ad? Na mindegy... aki hisz a karmában, az nem a való világban él - szerintem. De végülis nem ez a lényeg. Felőlem ítélkezhetsz, azt csinálsz amit akarsz, szabad országban élünk, de nekem is jogom van ahhoz, hogy véleményt írjak: és az én véleményem az, hogy igenis létezik olyan szerelem, ami felülírja azt, hogy épp párkapcsolatban vagy. Ítélkezhetsz, de amíg nem voltál a másik helyében, amíg nem tapasztaltad meg, amit ő, te milyen jogon ítéled el őt? Ja persze, hisz te sosem kerülhetsz ilyen helyzetbe. Legyen így. Szerinted ez a hányinger, szerintem meg az, hogy szemellenzővel éled az életed. Igenis létezik olyan, hogy egy kapcsolat kihűl, elszürkül, egyik fél sem akar már tenni érte, és belép egy harmadik. Nem beszélve arról, hogy mennyi házasságot köt össze a hitel, közös ház, stb., amit nem fog eldobni csak azért, mert kihűlt a dolog, DE ha jön egy szerelem, egy új élet reménye, akkor elgondolkozik rajta, és igen, lehet, hogy megteszi.

Személyes tapasztalatom a szüleimmel volt ezzel kapcsolatban, apám hagyta el anyámat egy másik nőért, és őszintén mondom, hogy jól tette. Apám még akkor is kitartott mellettünk, amikor anyám már évek óta elviselhetetlen volt, lusta, rideg személyiség, csak károgni tudott, semmi nem volt jó neki, dolgozni sem volt hajlandó, én is elmenekültem tőle amint tudtam. Most hibáztassam apámat azért, gondoljam őt gerinctelennek csak azért, mert a boldogságot választotta? Hát nem. Örülök neki! Örülök, hogy találkozott egy nővel, aki annak ellenére is belement a kapcsolatba, hogy tudta, apám házas. Örülök, hogy apám is megélte az érzéseit, meg merte tenni azt, hogy felvállalja a nőt, és új életet kezdenek együtt. Apám pont, hogy mindent megtett, mielőtt ez megtörtént, a végsőkig kitartott anyám mellett, hitel miatt és miattam. És nagyon jól döntött, támogattam az első perctől, és egy percig sem bánom, a nő, akit választott, tökéletes neki, nagyon jó a házasságuk és boldogok együtt, míg anyám mellett csendes halál volt az élete, DE így is kitartott mellette hosszú évekig. Szóval nem minden olyan fekete-fehér, ahogy te gondolod.

22-es ott a pont! Nagyon érthetően és világosan fogalmaztál. Én is hallottam olyan kapcsolatokról, ahol már kihűlt minden és pokol volt, és aki benne maradt az már azóta nem is él. Akik meg mertek lépni, életük legjobb döntése volt.

Itt nem arról van szó, hogy csalunk jobbra-balra, és mindenkit megalázunk, 6 féle szeretőt tartunk, hanem ahol van szerelem és az igazi lép az életünkbe, azért megéri elválni. Érdekes, hogy a 20-as kommentelő feszt a karmáról papol, ha ennyire hisz az ezotériában, akkor kicsit szélesebb látókörűnek kéne lennie, és belátnia, hogy igen, van hogy az élet fordulatokat hoz az életünkbe, emberek jönnek, emberek mennek, és megoldandó helyzeteket kapunk, ezáltal tapasztalunk és válunk erősebbé.

„Ha valakinek a szeretője leszel, miközben van párja, az pont nem felvállalás.

Ha felvállaljátok a szerelmeteket egymás iránt, akkor az előtt szakít a párjával a nagy szerelmed, mielőtt veled megcsalja. Te mint 3. pedig addig nem engedsz történni semmit köztetek, amíg a másik kapcsolatban él. Ez lenne a gerinces és tisztességes verzió.”

Ezen most mosolyogtam, naív hozzáállás, az élet nem ennyire egyszerű sajnos :) Mint előttem írta valaki, sajnos sokan beleragadnak a rosszba, közös hitel, ház stb miatt és nem mernek lépni, vagy már annyira belefásulnak. Aztán jön a harmadik, aki azért jelenik meg, mert valami már régóta nem müxik a házasságban, és felnyitja a házasfél szemét. Sosem a harmadik fél a hibás, ő már csak megjelenik, mint egy tünet az elfajult helyzetre.

Szerintem respekt annak, aki nem csapja be önmagát meg ámít másokat és mer tenni magáért. Minek élünk akkor, ha magunkat sanyargatjuk és úgy kell leélni az életet, hogy ott megy a szerelmem és életem végén majd megbánom, hogy nem őt választottam és végig szenvedtem?

Mármint a 21-essel értek egyet!

22es voltam.