A feltétel nélküli szeretet az, ha akkor is szeretem a páromat, ha megcsal, visszaél a bizalmammal, megver és kihasznál?

Nem, nincs emberek között feltétel nélküli szeretet. Aki ezeket eltűri, az nem azért teszi, mert feltétel nélkül szeret, hanem, mert van valami pszichés gondja. Önbizalomhiánytól a kötődési zavarig bármi lehet. Azt mondja ugyan, hogy azért, "mert szeretem", de valójában nem azért.

Állítólag csak Isten tud feltétel nélkül szeretni, de én benne meg nem hiszek, szóval erről nem tudok nyilatkozni.

Az alapvetö baj az, hogy fogtad ezt a kifejezést, hogy feltétel nélküli szeretet, és szó szerint próbálod egy örök érvényü dolognak tekinteni, és belegyömöszkölni mindent, hogy a szó alapvetö értelme igaz legyen.

Dogmák szerint nem lehet élni, külön kell választani a való életet.

Az ha te valakit feltétel nélkül szeretsz nem azt jelenti, hogy bármit megtehet veled, abnormális dolgokat is. Ezt inkább végtelen butaságnak, mentális betegségnek hívják. Olvass utána a Stockholm szindrómának kezdésként.

Az már probléma, ha az ember azt hiszi, hogy olyasvalakit kell szeressen, aki bántalmazza, nem szereti, kihasználja. Önmagát eröszakolja aki ilyet csinál.

Veszem a feltétel nélküli szeretetet, random választok valakit, majd bármit csinál velem, én rajta gyakorlom a azt, hogy életem céljává tettem, hogy valakit feltétel nélkül szeretek. Innentöl megszünt a szeretet lényege, nincs szeretet, nincs kit szeretni, hanem a kifejezést eröltetem magamra. A másik ide kapcsolódó dolog, mikor valaki sajnálatból marad a másikkal. A sajnálat is szülhet olyan érzéseket, mintha szeretet lenne, de nem az.

Egy kapcsolatban a szeretet azt jelenti, hogy boldog vagyok mellette, nem azt, hogy mindent elviselek a másiknak. Az utóbbi eset azt jelenti, hogy nem vagyok tisztában saját magammal, nem ismerem a határaimat, nem veszem észre ha bántalmaz vagy elnyom valaki, Ilyen viszonylag kialakul bántalmazó kapcsolatokban egyfajta tudatalatti önvédelem miatt, esetleg félelemböl, és konfliktuskerülés miatt.

A feltétel nélküli szeretet az én olvasatomban azt jelenti, hogy ha boldoggá tudjuk egymást tenni, akkor igyekszek valahogy elfogadni a kisebb de elviselhetö hibáit, akkor is támogatom, ha nszerintem nem a legésszerübb dolgot akar megvalósítani, le tudok mondani a kedvéért olyan dolgokról, amikre átgondolva kisebb szükségem van mint a másikra, kompromisszumképes vagyok, egy-egy hibáján át tudok lépni, mert senki sem tökéletes, alapvetöen nem elvárásaim vannak a másik felé, hanem igyekszek/igyekszünk a dolgainkat úgy megoldani és elfogadni, hogy mindkettönknek a lehetö legjobb legyen, nem állítok keretet annak, hogy hogyan kell szeressen, hanem kitanulom, hogy ö hogy mutatja ki a szeretetét, nem hisztizek be ha olyat mond vagy úgy szól hozám, hanem a körülményeket megvizsgálom hogy épp gyenge pillanata van, vagy én értettem-e félre valamit, stb. Összefoglalva nem keretek közé szorítom a másikat, hanem kitanulom az ö rendszerét, megtanulom kezelni a hülyeségeit, mindaddig, amíg ezek pillanatnyi hibák, és alapvetöen szeret a másik is.

Ha az általad említett dolgok vannak, akkor az nem szeretet. Esetleg, de nagy óvatossággal egy egyszeri megcsalást lehet még "pillanatnyi" gyengeségnek felfogni, ami viszont egy másik probléma eredménye, amit meg lehet oldani, és általában mindkét fél együttes hibájából ered. A többszöri megcsalás már a szeretet hiányát tükrözi, a kihasználás és bántalmazás pedig egyet jelent azzal, hogy semmibe veszem a másikat, uralkodok felette mert ettöl érzem a szánalmas életemben hogy vagyok valaki és keresek egy tölem gyengébbet, ill. egy aljas gazember vagyok.

A reménytelenség is szülhet szeretethez hasonló érzést, mint egyfajta megoldást, ami inkább ragaszkodás az aktuális "sikerhez".