Volt már veled olyan, hogy túl kellett lépned valakin, csak mert érezhetően nem illettetek össze?

igen igen volt

Igen.

Igen. Én kutyás vagyok kisgyerek korom óta. Ő meg utálta a kutyákat és bele is rúgott a sajátjukba. Sajnos ezt nem rögtön tudtam meg, hanem már akkor, amikor fülig szerelmes voltam és el is indult felém. Akkorát löktem rajta, amekkorát csak tudtam. Ha kimondta volna, hogy van köztünk valami, nem lett volna erőm elküldeni. Inkább mindent elkövettem, hogy soha többé ne merjen közeledni. Akkor voltam 19 éves és életemben először közeledett felém olyan, akibe szerelmes voltam. Utána 10 évig nem tudtam senkit sem szeretni.

...mert őt szerettem.

Volt. Ha neki valami nem tetszett, én már csak azután értesültem róla, miután a környezetével megosztotta a sérelmét, olyan gondolataival is kiegészítve és azokat tényként közölve, amelyeknek közük sem volt a valósághoz. Sérelmének minél jobban történő felfokozása érdekében volt erre valószínűleg szükség.

Volt, nem is egyszer. Igazából vagy ez a helyzet állt fenn, vagy egyáltalán nem viszonozták az érzéseimet. Ezért is adtam fel anno a párkeresést. Belefáradtam, hogy folyton falakba ütköztem és csak szenvedtem.

És ti miért nem illetek össze?