Szoktatok beszélgetni a halálról a párotokkal?

Mi csak másokéról szoktunk.

Arról, hogy ha nem járna érte börtön mi módon nyírnánk ki, de előtte milyen módon kínoznánk meg egyeseket.

Mondjuk már csak volt párom, de közös sírhely tervben volt:)

Korunk miatt még nem aktuális, de volt ötlet, hogy most keresünk, veszünk együtt.

Ritkán, de volt már téma, főleg szerettek elvesztése kapcsán, de volt már szó a saját halálunkról is.

Elmondta, hogy néha szokott gondolni a saját majdani halálára és sírt is már emiatt hogy meg fog egyszer halni. Én is elmondtam neki az érzéseimet a saját halálommal kapcsolatbban, azt is hogy én is félek tőle, és én is sírtam már emiatt. Nagyon őszinte és mély beszélgetések volt ezek.

Mostanában igen, egész gyakran. Tavasszal el kellett altatni az egyik macskánkat, illetve nagybátyám is meghalt ugyanazon a héten. Nem sokkal később kiderült, hogy egy volt párom meghalt (még évekkel ezelőtt, csak nem értesültem róla, mert nem tartottuk igazán a kapcsolatot, és csak egy véletlen miatt tudtam meg). Illetve nyaraláson is találkoztunk egy nővel, aki egy ideje eltűnt, és mint kiderült rákos volt. Ezzel nyilván lesokkolta az egész társaságot. Azóta sajnos ő is meghalt.

Egyébként eskü nem ilyen katasztrófa az életünk, és még csak idősek sem vagyunk (28-30), csak ez valahogy ilyen nagyon szerencsétlen év volt. Megbeszéltük, hogy mindketten hamvasztást akarunk, semmi sír, meg hasonló emlékhely, beszéltünk a túlvilágról (hamar egyetértettünk benne, hogy nincs...) és hasonló gondolatok, érzések a téma kapcsán.