Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet a viszonzatlan szerelmen tovább lépni?
Beleszerettem valakibe akibe nem kellett volna. Nem gondoltam volna, hisz már eleve tudtam hogy nem szabadna, de elragadtak az érzelmek.
Van dolgom, sportolok, házimunka, nyelvtanulás, barátok, szórakozás szóval igyekszem lefoglalni magam. De ha egyedül vagyok, akkor rágondolok mindig és néha akkor is ha társaságban.
Az estéim általában magányosak, pedig nem vagyok egyedül, szerető családom és barátaim vannak, de mégis akkor rám tör a magány hogy ő nincs itt velem.
Próbálkozok azzal is hogy ismerkedjek másokkal, mert eddig úgy tapasztaltam hogy mindig könnyebb volt túllépni valakin, ha volt más akire koncentrálhattam.
Elkezdtem online ismerkedni és volt pár szimpi ember. Az egyikkel mar a találkozót beszéltük, de eddig nem volt olyan időpont ami mindkettőnknek jó lett volna és én valahogy reménykedtem is abban hogy tolódik a dolog.
Hát így lett és nem is bántam.
De tudo hogy nem szabad leragadnom, mert csak elmegy az élet.
Hogyan tudnék minél hamarabb továbblepni?
Ez a "csak úgy", "simán" és társai válaszokat hagyjuk. Ha ez ilyen könnyű lenne, akkor nem írnám ki a kérdést.
Kinek mi segített?





Számomra elkepzelhetetlen hogy bizonyos érzeseket csak úgy szabályozzak. Irigylem azt akinek megy, de nem vagyok arról meggyőződve hogy ez annyira emberi.
Attól vagyunk emberek mert vannak bizonyos érzelmeink, amiket többnyire nem az ész irányít.










A limbikus rendszer és a prefrontális kortex közt minél erősebb kapcsolat alakul ki annál tudatosabban lehet szabályozni és érteni és nyomon követni az érzéseket.
Nem arról van szó h fogod és lekapcsolod a szerelmet hanem tudatos megértésben vagy h miért érzel igy.





Tévedsz, ha azt gondolod, hogy a szerelem alapvetően egy érzelem. Érzelem mondjuk a düh, az undor és az öröm. A szerelem ebben az értelemben nem érzelem, hanem sokkal inkább egy vágy, s a vágyhoz való ragaszkodás együttese.
Abban viszont igazad van, hogy a vágyaktól és az azokhoz való ragaszkodásoktól gyakran nem könnyű megszabadulni. A fejedben lehorgonyzódott egy mágnes, amely a gondolatvilágodat magába szívja és nem akar elengedni. Elsősorban arra legjobb gondolnod, hogy ez a mágnes a te saját terméked: te építetted a fejedbe. Ezt tudatosítsd. Más szóval meg kell tehát különböztetned a vágyad tárgyát, amely rajtad kívülálló dolog (bár valószínűleg idealizált képe van benned), és a vágyadat magát, amely belső dolog. Ez utóbbit (s semmiképpen nem magát a vágyott személyt) próbáld kívülről szemlélni, mint egy kiállítás egy festményét. Milyen színei vannak magának a vágyadnak? Hogyan tudnád kép formájában elképzelni? Fogj színes ceruzákat vagy ecsetet és fesd magad elé. Vetítsd ki magadból. Amint a szemed előtt látod a vágyadat, amint kézzel fogható lesz, máris sokkal könnyebb lesz elengedni.
Egyébként pedig légy türelmes magadhoz. A lelki átalakulásokhoz idő kell. Az efféle elengedésekhez is. Lehet, hogy egy fél év, lehet hogy több. S amíg a teljes elengedés végbe nem megy, ne is próbálj ismerkedni, mert a következő kapcsolatod létrejöttét akadályozza ez a lezáratlan folyamat. Elengedni mindig egyedül kell. Ez egy szükségszerűen magányos lelki út. Sok sikert!















Kedves #6!
Természetesen nem mérhető az éhezéshez, az árvízhez és egyéb hasonló katasztrófákhoz. Ezt senki nem is állította.
A többi meg csak nézőpont kérdése.
Ennyi erővel az sem nagyobb probléma mint amikor valaki leírja hogy megcsalta a párja. Hiszen, milyen egyszerű, dobja ki, nem?
Szóval egyrészt a probléma nagysága mindig nézőpont kérdése másrészt azt gondolom, a dolgok általában ányaltabbak.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!