Vajon mennyi olyan ember van, aki nem tud egy viszonzatlan szerelmen túllépni, és akár egy életen át ugyanazt az embert "szereti" viszonzás nélkül?

Én 5 évig voltam plátói szerelmes engedd el ő is büdöset szarik.

Semmivel nem jobb mint mások.De ha akarod ragaszkodj hozzá

Én tudom miről beszélsz de te nem őt szereted. Ez egy idealizált kép, amihez a fejedben még hozzárakosgattál egyéb jellemzőket, amik neked benne vonzóak vagy számodra a szerelmet jelentik de valójában te teremted meg a saját szerelemképed és ő valószínűleg nem is mindaz, amit te elképzeltél. Ezért ha valami csoda folytán mégis összejönnél vele nagy csalódás lenne az egész. De így nem mert így tudsz utána vagyodni meg bankodni és kizárni mindenki mast.

Vannak olyan emberek, akik “szeretnek” szomorúnak lenni, a szenvedés jelenti az élet értelmet mert egy mélyebb szépséget látnak benne, az élet lényegét. Nem mondom, hogy te ilyen vagy de benne lehet a pakliban.

3-as nagyon szépen leírta.

Nekem már több mint 3 éve tart, de valóban egy idealizált képem van róla.

Én adok esélyt másoknak is hátha valaki iránt majd legalább így fogok érezni, de hiába ismerkedem, mert lehet hogy szimpatizálok emberekkel, de nem érzek semmit

Én voltam már annyira szerelmes plátóian, hogy egyszerűen eltökélt szándékom volt, hogy mindent de mindent aszerint alakítsak az életemben, tanulás, munka...hogy a közelébe kerüljek ismét. De még ez is elmúlt szerencsére 2.5 év alatt. Az utolsó érzelemhullámokat egy másik személy iránti vonzalom simította el végleg.

Bár a mai napig, így négy év után is azt mondom, nem mernék vele találkozni, nehogy minden újra kezdődjön bennem.