Egy párkapcsolat, vagy több kell az életbe?

Teljesebb az élet, ha az ember nem az első szerelmével marad? 4 éve

vagyok együtt a párommal, ő az első kapcsolatom. Szeretem, de már nem szerelemmel, hanem, mint a legjobb barátomat. 25 éves vagyok.

A kapcsolatunk nyugodt és biztonságos, néha kicsit unalmas. Mindent megbeszélünk egymással, maximális a bizalom és az őszinteség. Mindent tud rólam, ő ismer a legjobban ezen a világon. És nagyon nagyon szeret. Néha azt érzem, annyi hűtlen férfi van, a barátnőim is szinglik, maradok a párommal, neki szülök majd gyereket és együtt maradunk.

Máskor azt érzem, hogy ezen a hatalmas lelki támogatáson kívül, sok mindent változtatnék a kapcsolatban, vágynék arra, hogy többet tapasztaljak, hogy kicsit még bulizzak, utazzak. Félek, hogy ha most így érzem, akkor az évek múlásával ez a nyugalom monotonná és unalmassá válik.

Ő szeretné lassan elkötelezni magát, én pedig ettől félek. Mert egyrészt 25 éves vagyok, félek, hogy nem lesz olyan férfi akiben ennyire bízom és aki ennyire szeret, nem akarom megbántani, de az idejét se rabolni, félek, hogy nem leszek már szerelmes, hogy nem lesz ilyen harmonikus kapcsolatom, félek a magánytól, de attól is, hogy belemegyek a házasságba, benne maradok és utána megbánom, hogy miért nem léptem időben.

Ilyenkor hirtelen azt hogy 25 vagyok, nagyon soknak érzem, pedig sosem érdekelt a korom eddig.

Valaki volt már hasonló helyzetben?

Köszi a válaszokat!