Milyen egy ilyennel kapcsolat?

És ha a gyereked borderlineos és ezeket olvasod, hogy úgy állnak hozzá az emberek mintha maga lenne ördög és gyerekedtől meneküljenek?

Persze ha a gyereked betegen születik akkor nem úgy lesz hozzá ha gyereked igaz? Pedig a szüleivel is úgy viselkedik mint a párjával? És igen ha a párod ha mondjuk baleset ltben lebènul ugyanígy dobos el mintha úgy viselkedik, mert értem a különbséget de a borderlin ráadásul nem is egy betegsèg, csak meg kell érteni a működésèt, a szeretet igényèt a benne lévő sèrült kisgyereket a kielègítetlen szükségleteti, nehéz mint egy tárgynál, aminek van használati utasítása, de nem lehetlen. Képzeld magad egy borderlineos helyébe milyen lenne ha zöld menekülne mindenki, olyan dolog miatt amiről nem is tehet.

Ugye a borderline nem állapítható meg 18 éves kor alatt, úgyhogy biztosra nyilván nem állítom, de az első barátnőm nagyon borderline-gyanús volt. Hiába voltunk mind a ketten gimnazisták, ráismertem mind az internetes jellemzésekből, mind azokból, amiket itt írnak. Aztán lehet, hogy nem az - nem tudom, én ebből tudok kiindulni.

Nos, ő tényleg tudott rajongás-szinten szeretni. Az 'imádlak' hangzott el leginkább a szájából. Mindig is voltak furcsaságai (amúgy, ahogy a környezete bánt vele, tipikusan borderline-előidéző dolgok voltak, úgyhogy nem kizárt, hogy egy olyan volt kialakulóban nála). Fél év után az első összeveszés után szakítottunk, ő szakított. Viszont utána még egy jó ideig beszélgettünk, mivel a kapcsolatunk eleve barátságból indult, hittem benne, hogy barátok maradhatunk. Viszont a beszgetések alatt mindig az jött elő, hogy mekkora egy szemétláda is vagyok. Olyan volt, mintha utált volna, mégis jött még ő is beszélgetni. Ragaszkodott mindkettőnk. Megviselt. Hacsak nincs acélidegzeted, egy borderline-ossal megvisel a kapcsolat. Utája sokkal nehezebben álltam lábra, mint egy átlag ember a szakítás után, de lehet, csak én vagyok túl labilis.