Szerelmesen is viselkedik, meg nem is?

Sziasztok,

1 hónapja ismerkedek egy 29 éves nővel, én 26 vagyok. Vegyes jelzéseket ad és nem tudom hogy álljak hozzá.

Randikon rendszeresen megsimogatja a karomat séta közben, bökdös, sokat nevet szinte a legszarabb poénjaimon is. Emlegeti hogy majd elutazhatnék vele a családjához vidékre. Szeretkezés közben is nagyon odaadó, mondja bármit megtenne értem, akár még gumiból is lenyeli nekem ha azt szeretném.

Filmnézés közben is hozzámsimul, meg-megpuszil, gondoskodik róla hogy egyek amikor a vendége vagyok, alváskor rendszeresen betakar.

Amikor beszélgetünk vagy chatelünk rendszeresen mondja a dolgaimra hogy "ő is, ő is", egyezik az ízlésünk szerinte, stb verbálisan is adja az érdeklődési jelzéseket. Viccelődtünk a hódolóinkról, és mondja hogy estére nyomjam ki a csajaimat, mondom te is a hódolóidat. Erre azt feleli hogy ő senki mással nem találkozik, max chatel, csak én vagyok neki-mondja.

Elalváskor összebújva beszélgetünk a kötődésről és mondom flörtölve hogy őt meg kéne tartanom. Erre rámfordul csillogó szemekkel és azt mondja hát akkor tartsál meg.

Zavarba jöttem, kérdeztem hogy azt szeretnéd, örülnél neki? Mondja ő aztán nem kér semmit, majd a sors eldönti amúgy is.

Kérdeztem hogy félsz hogy akikkel chatelek, azok elcsábítanak tőled? Ő aztán nem félt engem. De ki tudja, nincs megírva semmi.

Mondom, nevetséges elképzelhetetlennek tartom, hogy minden jó veled és lelépnék mert valaki szépen írogat nekem. Ő nem találja elképzelhetetlennek-feleli.

Búcsúkor mindig azt mondja hiányzok neki és legyek jó, mondom te is légy jó, erre ő: ő mindig jó.

Ezek eddig a jobb dolgok voltak.

Aztán amik miatt elbizonytalanodok:

Amikor nem vagyok mellette, nem keres annyit. Van hogy 1-2 nap is eltelik csendben. Séta közben a kézfogást kerüli, mondván hogy ő nem szokott hozzá ehhez, volt hogy kicsit belémkarolt aztán elenged megint és inkább botladozik a sötétben, el-elkapom, aztán zavarában nevet.

Volt egy 5-6 éves kapcsolata, aminek az elején még szerelmes volt de aztán fizikailag bántották őt és alig tudott szakítani, félt. Utána nem akart komoly kapcsolatot, félt a csalódástól stb és inkább külföldiekkel kezdett el kavarni, egyéjszakásokat halmozni, mondván hogy ő tudja hogy ez nem komoly és hogy soha többé nem látja őket. Amikor ezt elmondta nekem, megköszönte hozzámbújva hogy meghallgatom, örül hogy elfogadom őt, hogy nem bántom. Kérdezte hogy ugye nem fogom őt bántani soha, exeimet se ütöttem meg ugye? Mondom persze, nem ütök meg nőt.

Amikor szóbajött az elköteleződés azt mondta, hogy engem nem akar még megkötni. Meg igazából ha szeretném bevenne harmadikat is az ágyba. Kérdeztem hogy ő tudna rajtam osztozkodni, azt mondja igen ha szeretném. Mondom, akkor biztos ezt kölcsönösen képzeli el, hogy akár ő rajta is lehetne osztozkodni, mondja nincs ellenére, hogy 2 férfival legyen egyszerre velem, ha benne vagyok ő ezt is elfogadja velem.

Nekem ezek nem mennének mert úgy érzem szerelmes vagyok belé a pozitív dolgok miatt. Vagy ha bele is mennék, megölném magamban ezt ... nem tudnék ő rá utána úgy nézni, hogy hozzámtartozik.

Összezavarnak ezek a dolgok, a pozitív gesztusok kötődőt akár még szerelmest is mutatnak aki félénk és tartózkodó, míg a rossz dolgok olyat mutatnak, mint aki csak ideiglenesen lóg velem, "majd lesz valami, majd jön jobb" alapon.

Ti mit gondoltok?

Lehet hogy tényleg csak rövidtávon gondolkodik velem? Vagy inkább annyira elszokott egy komoly kapcsolattól, hogy fél elköteleződni de közben mindent megtenne, mert szeretne megfelelni?

Ha annyira megszeretne felelni, miért nem ragaszkodik?

Annyira ellentmondásosak ezek a jelzések nekem.