Jogos hogy emiatt fontolgatom a szakítást?

A barátom nagyon kedves, aranyos, figyelmes, viszont nem tudok elmenni amellett hogy semmi célja nincs az életben. A munkahelyén 120 ezerért dolgozik, és a munkája annyiból áll, hogy egész nap egy szobában ülnek, videót néznek, rájuk bíznak ilyen védelmi munkákat, amiben sose csinálnak semmit.Tehát se fizikai, se szellemi munkát nem végez..csak videót néznek meg röhögcsélnek egész nap minimálbérért. Kérdeztem tőle hogy esetleg nem gondolkodik-e komolyabb állásban hogy esetleg elkezdene valamit tanulni, de nem neki jó ez így. Igen, egymagát eltartva, a családja házában élve lehet hogy nem nagy gond a 120 ezres kereset, de mikor majd saját lábára kell állni, lesz egy családja, nem hiszem hogy ez elegendő lesz. Ezt a családot velem képzeli el. Nekem viszont kétségeim vannak hogy ilyen feltételek mellett a gyerekeimnek meg tudnék-e adni mindent, de lehet hogy még egy saját lakást se tudnánk fenntartani. Én még tanulok, ha minden jól megy állatorvos leszek. De nem szeretném hogy a leendő férjemet is én tartsam el, közösen kéne beleadnunk a vagyonunk a családba. De ez kisebb dolog, a motiválatlanság, a cél nélküli élet zavar igazán, hogy nem érdekli semmi, csak számítógépes játékok meg partik. Mikor én széttanulom az agyam és ő a rengeteg szabadnapjával otthon van, meg szoktam kérdezni, hogy telt a napja, és általában mindig "aludtam, videóztam, ettem, éjjel elmentünk buliba" a válasz...soha semmi olyat nem mond, ami a személyiségéhez hozzátenne. Ambiciózus, a céljaimban támogató, valami iránt motivált férfit képzelek el magam mellé. Ő nagyon családcentrikus, látom rajta, hogy imádja a gyerekeket meg engem is nagyon szeret és én is szeretem, jólesik az a törődés, amit tőle kapok, egyfolytában velem akar lenni, és tudom hogy a padlóra kerülne ha szakítanék vele. Nem tudom, mit tegyek. :( Ti mit tennétek a helyemben?

20/L