A nőknek vonzzó az, ha minnél több nőnél próbálkozik egy férfi? Én 27 évesen mindig azt gondoltam hogy én egy lányhoz szeretnék tartozni de úgy látom ezt nem értékelik.

Nem kell félni az elutasítástól. Én is féltem tőle olyan 21 éves koromig. Akkor kezdtem el jobban csajozni, előtte szűz voltam. Az első pár az igazán szar, de utána konkrétan meglátod, hogy nem dől össze a világ, ha egy csaj elutasít.

Fontos lenne, hogy legyen múltad a nőkkel, amire emlékezhetsz és ami pozitív megerősítést adhat a későbbiekben. Képzeld évekkel később nekem se az elutasítások jutnak eszembe, hanem a sikereim, hogy milyen jó volt hogy elkezdtem a csajoknál próbálkozni, mert végül X lett a barátnőm, stb.

Amúgy meg ha mentálisan beteg gondolataid vannak (és azok vannak), akkor elmehetnél pszichológushoz. Tudom drága, de legalább valami havi 2 beszélgetésre, vagy ilyesmire.

Az a probléma a kérdéssel, hogy bár az életed párjával szeretnél lenni, azt nehezedre esik belátni, hogy ehhez rengeteg türelem, kitartás, keresgélés kell, tehát alaposan meg kellene válogatni, hogy kit is nevezel te életed párjának.

Ezzel szemben gondolom te könnyedén rásütnéd ezt az első random nőbe, akibe belebotlasz, így eléggé komolytalannak néz ki a dolog...

Az én apukám pedig alkoholista, aki bár nem vert minket, de kb lakótársként élt velünk amíg otthon laktam. Sosem foglalkozott velünk, sosem volt egy jó szava, egy simogatása sem hozzánk. Anyával állandóan veszekedtek.

Ezt nem egy "kinek nagyobb a f*sza/kinek szarabb" verseny miatt mondom, csak hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. Én is tudom hogy ez elég nagy hatással volt rám, ezért nem volt önbizalmam sokáig és nagyon mélyről kezdve kellett felépítenem magam, amikor huszonévesen rájöttem a dolgokra, hogy miért vagyok ilyen, amilyen.