Adjam fel vagy érdemes még próbálkozni?

Nem beszélem be magamnak, egyértelmű jeleket ad önkéntelenül is arra, hogy ő is kedvel és vonzódik hozzám. A szándékaimat tudja, egyértelműen elhívtam többször randira, még ha a randi szót nem is használtam, nyilván értette. A tetteim, szavaim, kacérkodásom is elég egyértelművé teszik a dolgot, de ha másból nem is, abból biztosan megtudhatta, mit érzek, mikor egyszer-kétszer komolyra fordítva a szót elmondtam neki és megkérdeztem, mi az oka, amiért nemet mond, mi tartja vissza. Ahogy írtam, erre igen nehezen válaszolt, annyira zavarba jött szegény, hogy nem is akartam ezzel sokat nyúzni, de a mondandójának lényege az volt, hogy fél a nagy korkülönbségtől.

Egyébként látom, hogyan viszonyul másokhoz egy társaságban. Alapvetően kedves, bájos lány, mindenkivel aranyos, de - ez kissé nagyképűen hangzik - csak velem csillog úgy a két szép szeme. :-) Ha épp nem együtt vagyunk, akkor is látom, ahogy rám-rámpillant sokszor, szeret a közelemben lenni, ha épp én nem megyek oda hozzá, ő odajön a közelembe és szavak nélkül is, a pillantásaival odahív. Ha odamegyek, láthatóan örül neki. Más társaságát nem keresi, ha kérdezik, válaszol, de magától csak tőlem kérdez, csak velem kezdeményez beszélgetést, irántam érdeklődik. Ha mással beszélget, egy idő után láthatóan unja, elkalandozik, nem figyel eléggé, máshová nézeget. Ha velem beszél, akár órákon át folyamatosan, nagyon figyel és le sem veszi rólam a szemét, kivéve, ha összetalálkozik a pillantásunk, mélyen a szemembe nézni nem tud sokáig, aranyosan elkapja a tekintetét, néha bele is pirul. Zavarban van. Alig tud a két lábán megállni, dülöngél, billeg aranyosan. A testtartása is más, a kezeit általában maga előtt vagy mögött kinyújtva összekulcsolja, vagy egyik kezével a másikat fogja, "vaakrgatja", míg mások előtt gyakran inkább karbatett kézzel áll vagy szimplán maga meleltt van a két keze. Szerintem ez is sokat elárul. A sahját igazítgatja és folyamatosan mosolyog, nevetgél. Másra is molyog persze, de nem nevetgél ennyit és nem állandó az a mosoly. Mindent megjegyzett, amit valaha mondtam neki, míg mások sztorijait gyakran elfelejti. Még a szülinapomat is megjegyezte, pedig nincs kiírva sehova, csak egyszer elvétve szóba került és mondtam neki. A beszédstílusából, szavaiból is érzékelhető, hogy tetszem neki, a testi kontaktust is keresi, de bátortalanul. Láthatóan sokszor próbál olyan helyzetbe kerülni, ahol egy apró érintést elkaphat, másokkal ilyet nem csinál. Mindemellett velem nagyon nyíltan tud beszélgetni, sok olyan dolgot elmesél, amiket másoknak nem. Megbízik bennem, úgy érzem.