Ti nem szoktatok félni amiatt hogy rátok talál a szerelem?

Egészen más okokból mint amiket te felsoroltál, féltem tőle, főleg az intimitástól. Ez tudat alatt mindig blokkolt is, emiatt mindenféle indokokkal én is blokkoltam a hozzám közeledni próbáló fiúkat és férfiakat. Randiztam, nem is keveset, de mikor kezdett volna komolyabbra fordulni a dolog, főleg a másik fél részéről, leépítettem mindent. Egészen addig, amíg nem találkoztam valakivel, akit egész egyszerűen nem tudtam és nem akartam semmiféle indokkal leépíteni. Azóta vonzódom hozzá, amióta először megláttam, azóta szeretem, amióta először beszélgettünk, és nagyon boldog vagyok vele, a lehető legjobb dolog, ami történhetett velem, az, hogy őt megismertem.

Végülis....de akkor mi alapján vagytok együtt?

Nem tartok én attól, hogy újra rám talál. Gyakorlatilag 10. éve nem voltam szerelmes.

Mondja már el valaki, hogy hogyan ne legyenek érzéseim, ne legyek szerelmes?

Soha nem éreztem semmit senki iránt, kétlem, hogy ez változna, ezért félnem sincs mitől.

Ha eddig nem volt semmi, ezután sem lesz akkor semmi sem, tehát nem szoktam félni. (F)

Szerintem neked nincs mitől félni ilyen témában.

Ha van elég akaraterőd, akkor el tudod nyomni a fellángolást/szerelmet. Nem könnyű, de megcsinálható.