Sosem fog elmúlni a plátói szerelem?

Hello! Mesélek nektek egy VICC kategóriás történetet! Egyszer volt, hol nem volt.....

16 évesen belezúgtam egy nálam 5 évvel idősebb személybe. Már 26 éves vagyok. Soha nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá! Van párom szeretem, imádom és mégis néha eszembe jut. Emlékeztet rá valami, vagy valaki, A társam is hasonló kinézetű hajszín, szemszín csak alacsonyabb nála. Szóval ennek a plátói személynek én régen bevallottam az érzéseim, igazságszerint nagy halkan kinyögtem egy szeretleket, de ő nem vett komolyan, lehet nem is hallotta. Ettől független mindig flörtölt velem, néztük egymást állandóan, mosolygott rám köszöntünk egymásnak.... stb. Ő is kapcsolatban él, messzire költözött ha minden igaz...Egyébként pár kmre volt tőlünk a város ahol élt. .. Szerintem mi már soha nem találkozhatunk. Valahogy a sors mindig össze hozott minket, találkoztunk itt- ott, mindig olyan sors szerűnek éreztem, olyan hihetetlen volt, de már kb 4 éve nem láttam amióta otthagytam a régi munkahelyem. Igen, ott is ott volt, egy válalatnál dolgoztunk és összefutottunk, sőt kérdezgetett felőlem egy ismerősömtől, hogy van-e valakim, hogy vagyok, mit csinálok! Sajnos Nem tetszett a fizetés elmentem onnan egy jobban kereső helyre, aztán összejöttem a jelenlegi társammal. Párom féltekeny típus szóval faceről is töröltem az illetőt. Igen a páromnak is elmondtam, hogy volt egy nagy szerelmem és ő az illető. Azt nem tudja, hogy néha rá gondolok. Nem kívánom senkinek ezt az érzést, bár elfelejteném! Részegen írtam neki szerelmes levelet is és tudta, hogy én voltam, sajnos egy részeg ember nem tud komoly dolgokról írni, szóval viccnek vehette.Szeretném elfelejteni az egészet, de nem megy. Az a sok év amit àtéltem bevésődött. Mostmár ugysem lesz soha semmi belőlünk, mert a párom sosem csalnám meg vagy hagynám el. Egyszerűen ezt most le kellett írnom, hogy kicsit könnyítsek magamon, el kellett mondanom valakinek.