Kapuzárási pánik 23 évesen?

Tudom, most ha itt kiöntöm magamból a mondandómat nem lesz jobb, de egyszerűen szerelmi zsákutcákba keveredek állandóan.

Idáig nem büszkélkedem kapcsolatokkal teli sztorikkal, inkább csak barátságok alakultak ki, valamint komolyabb is lett volna, de végül nem lett.

Kezdve azzal, hogy ugyebár sokaknál szokott lenni gyerekkori szerelem, ez meg ugye még múlandó és kár erről beszélni, pedig nem sok lány volt az életemben bevallom. De idáig akik lényegesek voltak 2 volt, valamint jelen helyzetben pedig van 1.

Az első lányt életemben, még óvodás koromban ismertem meg (4 évig tartottuk a kapcsolatot), mondhatni beléestem és már akkor ölelgettem :D

Az a baráti állapot igazából addig tartott még el nem kezdődtek az általános iskolás évek, mert akkor külön váltak az útjaink. Ugyan még néha talizgattunk akkor is, mikor sulisok voltunk, de már nem tartott sokáig, aztán feledésbe merült mindez, meg amúgy is már ő egyetemista és van barátja, szóval letettem róla.

Aztán még általános felsőbb évében megismertem egy lányt, egy számítógépes játékban. (Vele vagy 6 évig tartottam a kapcsolatot, kisebb-nagyobb megszakításokkal) Szint úgy nagyon jól összebarátkoztunk, már el is jutott odáig a dolog, hogy feltette nekem a kérdést, hogy nem e lenne e kedvem talizni, én persze rábólintottam. Azonban még akkor kis éretlen voltam és ráadásul több mint 200 km-re lakott tőlem, így nem lett belőle semmi, majd ő is köddé vált az életemben. Igaz őt élőben sosem láttam, így maradt virtuális barátnő.

Majd jöttek a gimis évek, eléggé visszahúzódó voltam, így nem mellőztem az ismerkedést, nem mondom, hogy nem álltam azonban szóba senkivel, de igyekeztem a közegemnek megfelelő társaságban maradni, sikerre ugyan nem tettem szert, így itt időt is ugorhatunk akár.

Mikor már javába leérettségiztem és tettem tovább a teendőimet, az ezek utáni években, mikor 22 voltam még idén nyáron megismerkedtem neten, egy számomra nagyon különleges lánnyal, eleinte úgy nem voltam benne teljesen biztos, de megfogott és belészerettem. Ez az állapot odáig fajult, hogy elkezdtük komolyabban gondolni a kapcsolatunkat, de végül vissza kellett venni baráti státuszba ismét, mert ő még hozzám képest tini és nem tudja mit akar valójában, valamint még ebben a korban az érzések vándorolnak szó szerint. De a mai napig tartjuk a kapcsolatot, 4 hónapja ismerem és sajnos ő is elég messze lakik, de volt már tali, ilyen baráti szinten persze. Azonban a legutóbbi tali során leszűrtem, hogy még van remény, mert tudom, hogy legbelül még érez ő is valamint, illetve bevallottam neki az érzéseimet, amit nyíltan el is mondtam. De megfogadtam magamba, hogy ameddig van nála remény, küzdeni fogok érte és őt nem akarom elveszíteni, így a szívéhez vezető úton fogom megcélozni, ami tudom hogy a költészeten keresztül vezet. Valamint még a tekintetében láttam, hogy bejövök neki továbbra is, és azt is, hogy bizonytalan ugyanakkor, de a szikra még jelen van, így pedig ezek alapján fogok cselekedni. Szülinapján meg is ajándékoztam egy csomó édességgel, amit nagyon jól fogadott és tetszett is neki :) De ő sem feledkezett el rólam, és ő is adott nekem meglepit. Meglepő módon szívecskés ajándékot kaptam tőle, így még jobban örültem neki, ami váratlan volt, de ettől függetlenül nekem is tetszett :) Kis léptekkel meg láttam rajta, hogy meg akart csókolni, de végül nem merte meglépni ezt a döntést, így meg pláne meg van az ok, amiért még mindig érdemes vele foglalkoznom.