Ti hogy viszonyultok a mentális betegekhez?

Ó, akkor neked is kijutott a "jóból".

Tényleg nehéz így elfogadó partnert találni, de nem lehetetlen. Nekem van, viszont előtte rengeteg barátságom ment gallyra. Kapcsolatom egy volt, ott az exem megalázott az akkor még diagnosztizálatlan mentális betegségem miatt...

24/N

Ahhoz, hogy ne legyél teher, sok munkát kell belefektetned, és komolyan kell venned a betegségedet, tudatosan kell törekedned arra, hogy az állapotod tényleg ne okozzon problémát másoknak, de ha te elvárod, hogy ne ítélkezzenek feletted, és értsenek meg, akkor te is értsd meg azokat, akiknek már van (esetleg több) rossz tapasztalatuk, és nem kérnek még egyszer belőle.

Nekem azon is dolgoznom kellett, és sok melóm van benne, hogy az érintett családtagom miatt ne érjen hátrány, mert a családtagokat is megítélik ám, akik nem gondolják betegségnek a mentális betegségeket. Rengeteg melót kellett belefektetnem abba, hogy a munkám ne menjen rá a családtagom labilis időszakára, mert bizony baromi nehéz volt ám abban az időszakban úgy dolgozni (jól? egyáltalán dolgozni), hogy sose tudtam, mire megyek haza, az állandó feszültség, stressz otthon egyáltalán nem pihentető, nagyon is kimerít, leszívja az ember energiáit.

És közben a munkában teljesíteni kell, nem viheted be a problémáidat, hiszen semmi közük hozzá, nem a főnököd dolga megoldani a személyes problémákat, nem azért fizetnek.

Írtam, hullámzó volt az állapota, tehát volt jó időszaka is, amikor tünetmentes volt, meg volt nagyon rossz időszaka is. Most már nem élünk együtt, és nagy megkönnyebbülés volt számomra, de egy ideig még azután is voltak rémálmaim.