Épp az esküvőnket szerveznénk, de szerelmes lettem valaki másba. Valaki segítene?

szerintem nem rontottad el sehol, és nincs rá senkinek oka, hogy elítéljen. Próbálkoztál életet lehelni egy érzelemmentes kapcsolatba, nem megy, és másra vágysz. 24 évesen még nagyon fiatal vagy, ennyi idősen pláne, de idősebben is nagyon nehéz jó döntéseket hozni, főleg egy olyan helyzetben, ami nem egyértelmű. Azknak könnyű, akik érzik, hogy minden rendben, és viszonzott szerelemben élnek. Így könnyű osztani az észt. Ha ők lennének döntéshelyzetben, ők sem beszélnének ilyen magas lóról. Pláne egy leszervezett esküvőt lemondani, az aztán tényleg nem egy fáklyásmenet.

Én azt is megértem, hogy még a nyaralást végig akarod csinálni. Hiszen azért írtad ki a kérdést, mert bizonytalan vagy. Meg nyiltán sokkal nagyobb botrány egy kifizetett, leszervezett nyaralást lemondani, mint csak úgy szakítani. Nyilván félsz ettől, ami természetes. Mondjuk te 24 évesen nem érzed, mennyire fiatal vagy, de én már idősebb vagyok, és én a saját korom nézőpontjából visszatekintve, 24 évesen tutira nem mennék bele egy ilyen házasságba. Annyi esélyed lesz még, csak keress tudatosan, és ne várd a csodát.

Azért ne maradj vele, mert ha te nem leszel, akkor ő egyedül öregszik meg. Egyrészt ez valószínűleg nem is lesz így, másrészt ha így is alakul, az se tragédia. Vannak magányos típusú emberek.

Te viszont láthatóan nem vagy felkészülve a házasságra ezzel az emberrel. Én nem csinálnám.

Úgy teszel, mintha kötelező lenne 24 évesen megházasodni. Nem, nem az.

Ha maradsz a jelenlegi vőlegényeddel, borítékolható egy lötyögős, érzelmileg nagyon alacsonyról induló, idővel teljesen elszürkülő kapcsolat. Plusz ezzel a "jobb híján" mentalitással meg is alázod őt (hiszen csak fekszel mellette, nem vonzódsz hozzá, haszonelvűen maradsz mellette, mert "jó férj és apa lenne majd", meg talán hízeleg neked az, hogy azzal jön, hogy úgyis csak te ugrod meg az ő szintjét).

Az, hogy egy szerelem idővel elmúlik, az tény. Viszont ott a lehetőség, hogy a szerelem idővel szeretetté alakul át, a szerelmedből lelki társ válhat - ami viszont elengedhetetlen egy hosszabb kapcsolathoz vagy házassághoz.

Azért meg végképp ne házasodj, mert "a család várja". Nem nekik kell majd a leendő férjeddel nap mint nap együtt élni, nem nekik kell vele lefeküdniük, nem nekik kell vele kompromisszumokat kötni vagy érzelmi életet élni... hanem neked.

"Erre csak annyit reagálnék, hogy de, nagyon is tisztelem a párom, pontosan ez akadályozott meg benne, hogy bármi olyat tegyek, ami ennél komolyabb. Ha nem tisztelném, akkor most kb olyan kérdést tettem volna fel, hogy "Tudtok kiadó motelt xy helyen, ami csak pár órára is kivehető?""

[link]

Nem, nem tiszteled. Ha tisztelnéd, akkor leülnél vele és megbeszélnéd. Nem holnap, hanem már napokkal ezelőtt, amikor képbe került más.

Volt egy lány, aki próbált velem összejönni. Kiderült, hogy pasija van, szóval kicsit hasonló volt a helyzet a tiétekhez: Rám vágyott, miközben esténként mást csókolt. Hát, tiszteletről szó sem volt a másik srác iránt, ahogy nálad sincs. Meg kéne tanulni a szó jelentését.

"És nem hiszem, hogy annyira borzasztó az, hogy ha úgy döntök, akkor szeretnék lezárni egy elég hosszú periódust az életemben emberhez méltó módon, lehetőleg úgy, hogy nem hajigálunk semmilyen bútordarabot. "

Jelenleg átvered a párod, szóval részéről az égvilágon semmit sem érdemelsz. Ha egyből szünetet kértél volna, akkor nem gáz a helyzet. De az, hogy most már teljesen próbálod kimagyarázni magad, az gáz.

"De láthatóan Te is megkaptál valami hasonlót már egy másik nőtől a múltban, azért érint így a téma, így persze meg tudom érteni és sajnálom."

Minden kapcsolatomból én léptem ki és sosem akartak dobni. Csak szimplán sok hasonló sztorit láttam a környezetben és elég sok válás is erről szól: Rengeteg nő hazudik, ahogy férfi is. De, valahogy a nők többsége ezek után még áldozatnak is próbálja magát beállítani.

"utána elutazunk nyaralni. Arra gondoltam, hogy ott megpróbálom vizsgálni, figyelni magam, hogy kettesben, a mindennapi stressz nélkül hogyan érzem magam vele." - bocsáss meg, de ezt olvasva az az érzésem, hogy éretlen vagy.

Egy kapcsolat pont a hétköznapokról szól. Mert lehet, hogy elmentek egy-két hétre Balira vagy Ibizára vagy franc tudja hova,tetszik a tengerpart meg a napfény, lőttök pár közös fotót, amire facebookon kaptok száz lájkot meg ötven "aranyosak vagytok!! <3" hozzászólást... de az egy-két hét nyaralás után megint jön ötven-ötvenegy hét hétköznapi élet mindennapi stresszel meg gondokkal. Nyaralás közben bárki képes jól érezni magát. A kapcsolat lényege, hogy akkor is a másikkal akarsz lenni, amikor mondjuk épp túlóráztok, vagy valakinek le kell szaladni a boltba kenyérért, mert elfogyott, vagy amikor a másik éppen náthás és folyik az orra. Lehet bármilyen "ideális férj- meg apajelölt" a vőlegényed, ha évi ötven hétben semmit sem érzel iránta, csak fekszel az ágyban, mint egy darab fa, és másról álmodozol, akkor csak raboljátok egymás idejét. És az egész úgy jön le, hogy te csak nem akarod veszni hagyni a nyaralást. És kevered a nyaralás okozta örömöt a vőlegényed iránti szeretettel.