Szerintetek megéri küzdenem a Szerelmemért? Elég hosszú történetről van szó, de kérlek olvassátok el, és adjatok tanácsot.

Sajnos 3 év együttlét után a Szerelmem úgy érzi, hogy már nem úgy szeret, mint régen. Nem rég volt az évfordulónk, ahol semmi jelét nem láttam ennek, viszont pár nap után ezt mondta nekem. Nem volt velem durva, szépen beszélt hozzám erről.

A vita kiváltó oka talán az volt, hogy találkozott az egykori barátnőjével, és sokáig beszélgettek a kapcsolatukról. A lány elvileg így tudott pontot tenni a végére. Én kerestem, hívtam, és nagyon aggódtam, ideges voltam, hogy mi történt vele. Elmondta, mikor hazaért, hogy beszélgettek. Engem meg elöntött a féltékenység, a düh, a harag, a csalódottság érzése, hisz erre nagyon érzékeny vagyok. Ő nem akart ezzel bántani, hiszen őszinte volt velem.

Ezután pocsék volt köztünk a hangulat. Én másnap, mikor Ő hazajött sírva öleltem át, és kértem tőle bocsánatot, amiért akkora feneket kerítettem ennek a dolognak.

Másnap leültünk beszélgetni, és akkor mondta ki azt, hogy nem úgy szeret mint régen. Nem alszom, eszem napok óta, mert nem tudok. Nagyon szeretem Őt, és borzasztóan hiányzik.

Elköltöztem.

Beszélgettünk napokig erről, és azt veszem ki a szavaiból, hogy most kell idő neki, hogy megtalálja önmagát, viszont érzem, hogy Ő sem tud elengedni. Tegnap találkoztunk, és órákig beszélgettünk kettőnkről. Elmondtam, hogy én mit gondolok, Ő is elmondta, hogy Ő mit gondol. Fogta a kezem, simogatta, mikor átöleltük egymást, éreztem a szorítását. Sírt.

Én a kapcsolatunk alatt mindent megtettem Őérte. Mindenben Ő volt nálam az első: párkapcsolat, csók, első együttlét. Megbíztam benne, mindig számíthattam rá. Vigyázott rám, én voltam Neki mindig az első. Én sosem éltem vissza ezzel, mindig mondtam neki, hogy menjen a barátaihoz nyugodtan számítógépezni, vagy play stationözni. Nem fojtogattam a szerelmemmel sosem.

Az elmúlt időkben sokat dolgozott. Ezért sajnos nem tudtunk együtt kikapcsolódni, hisz fáradt volt, én nem akartam még jobban lefárasztani. Ezért máshogy próbáltam a kedvébe járni: meleg vacsorával vártam haza, meleg teát és kakaót készítettem Neki. A zuhanyzóba bevittem a törülközőjét is. Megmasszíroztam a hátát. A reggelijét is mindig elkészítettem, a kávéval együtt. A munkába az ebédjét minden áldott reggel elcsomagoltam a táskájába, teát, kávét, szendvicseket pakoltam oda Neki, sokszor vettem Neki nassolni valót is, hogy ne legyen éhes.

Amikor ráért pihenni, akkor általában leült számítógépezni a barátjával online, én sose mondtam, hogy ne tegye, hisz örültem neki, hogy kicsit kikapcsol, és nem a munkán jár az esze. Ő mindig megkérdezte tőlem ilyenkor, hogy nem zavarna engem, ha kicsit játszana. Engem sosem zavart. Volt,hogy ilyenkor elaludtam, hisz én is dolgozom, fáradt vagyok, és ilyenkor nem ment a szex sem.

Ez utóbbival sajnos voltak problémák, ezeket mindig meg tudtuk beszélni, de mindig visszatértek. Én sokszor úgy éreztem, hogy nem elégít ki, mintha csak "használna". Ő sokszor úgy éreztem, hogy nem kezdeményezek eleget. Én is sokszor éreztem így. Az együttlétek többször voltak csodálatosak, tökéletesek, mint kellemetlenek.

Én úgy érzem, hogy pici szikra még ott van Benne is. Nem akarok a nyakán lógni, de nem is tudom Őt elengedni sem. Annyiban megegyeztünk, hogy nem fordítunk hátat egymásnak, és beszélgetünk, és a jó viszony megmarad. És majd az idő eldönti, hogy mi lesz.