Miért érzem úgy, hogy én rontottam el mindent? Miért van bűntudatom?

A barátnőm tegnap este szakított velem üzenetben. Mondta, hogy most nem érzi jól magát, nem kell neki most barát, se senki. Időt kért, addig is szakított velem. Azt mondta, hogy majd keres.

Előzmények: március óta vagyunk/voltunk együtt. Minden nagyon rendben volt minden téren. Elválaszthatatlanok voltunk. Augusztus eleje körül egyik napról a másikra le kellett költöznie az alkoholista apjához (gyűlöl ott lenni). Az elején még rendben volt minden. Ritkábban, de találkoztunk még és nagyon jól éreztük magunkat együtt. Többször mondta, hogy nem érzi jól magát és nem jó így járnunk együtt, mondta, hogy legyünk csak barátok. Ezt többször is megbeszéltük, mindig megbeszéltük, hogy járunk tovább. A kedve egyre rosszabb lett, de még kezelhető. Mondtam neki, hogy bármiben segítek, csak mondja mi kell. Pár napja lett nagyon távolságtartó és nem beszél velem, csak ritkán. Nem engedi, hogy segítsek neki. Nem akar se beszélni, se találkozni velem (és senkivel sem). Tegnap írta, hogy hagyjam békén, nem tudja hogy szeret-e még, majd kiderül, csak hagyjak neki időt és teret.

Valamiért úgy érzem, hogy az én hibám, hogy most szakított (egy időre), mert túlságosan is szeretnék neki segíteni és túlságosan nyomultam rá (meg akartam ölelni, puszit akartam adni, hogy érezze, hogy szeretem, de elutasító volt).

Mit kéne tennem? Nagyon szeretem Őt és tudom, hogy Ő is szeret engem, csak most össze van zavarodva. Mindenképpen meg szeretném menteni ezt a kapcsolatot. Imádom Őt és nem kell más.