Mit rontottam el? Miért fáj?

Ennek a kérdésnek mi az értelme? Mi honnét tudjuk, hogy te mit rontasz el egy kapcsolatban?

Abból következtetve, hogy miket írsz, szerintem egyáltalán nem vagy érett. Érett ember először is nem ír olyat, hogy 'nem tudtam kőszívű maradni'. Nem a színházban vagyunk, hanem az életet éljük. Másfelől érett ember nem ír olyat sem, hogy 'azért nem sír mert akkor gyenge lesz'.

Te atya úr isten. Ember. Gondolkozz már el egy picit magadon. Vagy vegyél egy könyvet amiből önismeretet tanulhatsz... Van egy gyermeked, de kétlem, hogy kellően érett lennél még ehhez is (gondolom érzelmi szinten leragadtál az apjának eltűnésekor - illetve gondolom ez fiatal szülés volt - és ezen megsértődhetsz vagy kioktathatsz, de a sérült ember csak sérülést tud tovább adni... ).

Öt évig pár nélkül maradni gáz. Kapcsolatokra szükség van mert az érzelmi intelligencia csak így fejlődik. A kapcsolatba lépés magában hordozza a bukást de bukni is tudni kell. Fájnia kell. De igazad van, ennek a legjobb ellenszere ha nem akarsz érezni. Még szerencse, hogy az agyad tudattalan részét nem tudod átverni.. bár most próbálsz tagadni de ez ettől még fájni fog. És minél tovább tagadod a fájdalmad, annál jobban elodázod az elkerülhetetlent: szembe nézni önmagaddal és azzal, hogy az életed felett nem feltétlen van kontrollod.

Én őszinte leszek: nap mint nap beszélgetek hozzád hasonló, szinte már patológiai esetekkel és ne cseszd el az életed. Vagyis már félig elcseszted azzal a gondolattal, hogy neked eggyé kell válnod a leendő pároddal. Ez a legnagyobb tévhit. Nem kell. Egy kapcsolat nem arról szól, hogy két ember egy egységet kell, hogy alkosson hanem arról, hogy két ember megosztja egymással önmagát. Ha pedig véget ér egy közös út, akkor csekély sérüléssel tudnak elválni egymástól mert végig önmaguk lehettek a kapcsolat alatt. Ha pedig sírni kell, akkor sírj. Nem hiszem, hogy te magát az embert fogod megsiratni hanem talán még a gyermek apját... vagy más valakit.

3..2..1 indulhat a lepontozás