Miért van bűntudatom az exemet illetően?

3 hónapja szakítottam vele.

Elég nehéz eset volt, nem mutatott érzelmeket.

(volt bnőjére fogta,aki megcsalta,otthagyta másért.. hogy ő azóta nem bízik senkiben, mindez lassan 2 éve,tehát nem friss szakítás volt..)

Nem is igazán nyitott felém,hogy ismerkedjünk,csak eleinte, bármit meséltem a napomról, 2 szóval kommentálta, ha én kérdeztem őt,nem igen mesélt,a hobbiját kivéve.. Minden addig volt jó,míg nem mondtuk ki,hogy jöjjünk össze. Innentől lett velem távolságtartó, és tudta,hogy bánt,mégsem tett semmit azért, hogy ne így legyen.

Az önbecsülésem addig bírta, nem arra vágytam egy kapcsolatban, hogy nőként valaki után teperjek, bizonyítsak.. Mégis hiányzott és próbáltam visszaszerezni, mindezt eredménytelenül. Hagyta,hogy milliószor hülyét csináljak magamból előtte, mikor egyik percben édes,aranyos volt,a másikban eltűnt,nem írt vissza,de más csajokat ráért likeolgatni. Úgy döntöttem, hogy végleg lezárom, tiltottam is, és már abszolút nem érdekel, nem akarok tőle semmit, mégis nekem van bűntudatom.

Holott őt soha nem érdekelte,hogy érzem magam vele,mit éreztet velem,míg együtt voltunk pincsiként ugrottam minden szavára,próbáltam a magam részéről biztosítani arról,hogy nem bántom meg, mégse.Szakítás után arra sem volt képes,hogy elmondja őszintén mit rontotta el szerinte vagy mit érzett irántam,és úgy gondolom,ha már én 80x elmondtam az érzéseim,egyszer megérdemeltem volna én is. Még ennyire se tartott.

Nem értem,hogy miért érzem egy ilyen ember iránt,akit én nem bántottam, mégis rajtam vezette le. Akitől nem is kaptam lényegében a 3 hónap alatt pozitív dolgot érzelmileg,csak folyamatos agyalást, hogy miben lehetek rossz.. Mindezt magamért tettem,a továbblépésért, mert nem könyörgöm senkinek, mégis úgy érzem,ennek is én vagyok az oka.. Hogy talán nem voltam elég türelmes,hiszen lelki sérült.. De közben ez az ő meccse,amiről nem én tehetek,és nem is hagyta, nem is próbálta,hogy működjön velem.. Mégis árulónak érzem magam,főleg, mert van egy fiú, aki érti a dolgát és nőként kezel, érezteti,hogy érdeklem.. Úgy érzem,mintha "megcsalnám", pedig ő előbb mesélte nekem,hogy egy lány milyen jó csaj,de úgysincs esélye nála..

Hogy lehet ezt a bűntudatot lekűzdeni? Mikor közben amúgy haragszom rá és nem gondolok rá szép emlékként?