27 évesen szakítani 1 év után nagyon gáz?

Persze csinálhatnék neki gyereket, odaköltözhetnék a kis egyszobás lakásába, pénzelhetném az álmát, hogy családot alapithasson. Feladhatnám az összes álmomat, mert minden időmet és energiámat az ő álmára kellene forditanom.

De ez sajnos csak róla szól, az ő álma, nem az enyém.

Sir, hogy kicsinyes vagyok, de azért nem pattog, hogy legyen egy jobban fizető munkám. Ő azt gondolja, hogy az álláskeresés napi 20 perc alatt megvan. Ráadásul a munkahelyem várhatóan be fog zárni, de erre is csak annyit mond, hogy akkor majd odaköltözöm (hát igen, a fő célt eléri) és majd eltart.

Az tök mindegy, hogy majd elfogy a pénzem és elveszitem a teljes függetlenségemet.

Honapok óta alig van 1-1 napom amit csak magammal tölthetek, hogy jobb legyen és épüljek. Persze ikeába járkálni meg ülni a tévé előtt és csinálni a semmit? AZT BÁRMIKOR...

Pénteken mondtam neki, hogy nem fogja e zavarni, hogy állást keresek este? NEEEEM...na hát másfél óra után már toporgott, hogy menjek ölelgetni. És mivel ez nem történt meg 10 percen belül, felspanolta magát valami mondvacsinált érzelmi sértésen és elkezdett sirni.

Én meg persze hozzam a legjobb formám miközben irom az állásjelentkezéseimet.

Persze ő úgy gondolja, hogy diplomásként jól megleszünk a 2x~150 ezres fizetésünkből.