Mi a véleményetek?

Elég hosszú és bonyolult lesz a story szóval ezért előre is elnézést.

Összejöttem egy lánnyal akinek előttem már volt komoly párkapcsolata nekem még túl komoly nem.

Ő már az kapcsolat elején mondta hogy ő ezt nagyon komolyan gondolja szóval velem akarja leélni az életét gyereket akar esküvőt stb. Ez az érzés benne 100%-an nem csak a hirtelen szerelem miatt volt hanem mert tényleg úgy gondolta hogy én vagyok az igazi neki ezt eléggé ki is mutatta. Idővel nekem is ilyen komolyak lettek vele a céljaim én is vele tudom ezeket csak elképzelni a házasságról nekem nincsenek jó véleményeim nem tartóm fontosnak de őt mindenáron elvettem volna. Eltelt egy év nagyon jól megvoltunk sose voltak nagy veszekedéseink csak kis vitáink amiket rögtön meg is oldottunk már akkor.

Mind a ketten úgy éreztük hogy a másik az igazi. Mi jóformán együtt és éltünk vagy nála vagy nálam voltunk mindig.

1 év után bekerültem egy új munkahelyre amiben én nagyon nagy reményt láttam, de nagyon nem úgy alakult ahogy terveztem. Probáltam a munkában előrébb jutni de nem sikerült mindent megpróbáltam hogy ez által az életünk előrébblépjen de sajnos nem sikerült ez miatt nagyon stresszes lettem.... egyre több kis vita amit hiába oldottunk meg sok volt sajnos a stresszt nem tudtam elnyomni magamban annyira hogy ez ne jöjjön ki rá, bunkó voltam és flegma vele, sokszor nem úgy viselkedtem vele ahogy kéne... de még mindig éreztettem vele hogy nekem ő tényleg fontos a legfontosabb de a stessztől nem láttam hogy hogy viselkedek. Sajnos én az érzéseim nagy részét nagyon nehezen tudom kimutatni. Így neki nem az jött le hogy annyira komolyan gondolom mint ő. (mert hogy nem mondtam neki hogy elakarom venni, de hát ezt nem is akartam mondani hanem egyszer csak elé állni és megkérni, a gyerek téma se jött fel egyszer se úgy igazán komolyan mindig csak ilyen viccelődések között és én ezt el is vicceltem így utólag tudom hogy nem kellett volna.)

Ő mivel azt érezte hogy nem egyfelé megy az életünk és a sok kis vita miatt besokalt és szakított.

Szörnyen éreztem magam mert rájöttem hogy viselkedtem vele a stressz miatt pedig én nem ilyen vagyok, és azt se tudtam vele éreztetni hogy annyira komolyan gondolom mint ő.

Szakítás után én próbálkoztam, hogy csináljunk valami programot, hogy lássuk hogy ez tényleg működne vagy sem, nem ment bele.

Kb 3 hét múlva mindenért elnézést kértem tőleg teljesen őszintén és elmondtam neki hogy én hogy gondoltam ezt a kapcsolatot láttam rajta hogy kicsit meghatódót. Azt is mondta hogy ha ezt ő érezte volna akkor ő lett volna a legboldogabb vagy ha kicsit hamarabb tudja meg, és akkor együtt lehetnénk...Neki amúgy az életében sajnos elég sok negatív összejött most ezen kívül...és sajnos elég könnyen felad dolgokat. Mellette egy büszke és makacs nő is, ezt elhatározta hogy nem működik és ebből nem enged.

Pedig tényleg együtt akartuk leélni az életünket és ez nem csak az a hirtelen érzés ami ilyenkor van az emberben hanem tényleg komoly volt. Úgy van ezzel hogy ha valaki szakított akkor az már nem megjavítható pedig szakítás után még találkoztunk kb 1 napra rá és minden tök más volt annyira jó volt minden és ezt ő is mondta hogy tök más tök jó volt velem lennie és amúgy látja már azt hogy olyan vagyok mint régen akibe tényleg beleszeretett, de szerinte ez ettől független már késő...