Miért idegesíti, hogy "jól" viseltem a szakítást? Miért nem tudja elengedni?

Januárban szakítottunk a volt barátnőmmel. Túl sok törés pont volt kapcsolatunkban. Túlzottan másfelé tart és tartott az életünk. Mikor leültünk megbeszélni a dolgot még aránylag higadtan kezelte. Azt éreztem, hogy ő talán jobban is akarta ezt a szakítást. Még aznap elköltözött az egyik barátnőjéhez. Összepakoltam a cuccait és elpostáztam neki. Lezártam a közös dolgainkat kellett 1-2 hét mire helyre ráztam magam de azóta élem az életem. Február elején felhívott a barátnője utána meg az anyja, hogy az exem teljesen "padlón van" mentálisan és érzelmileg is. Megmondtam nekik értem amit mondanak de igazából kettőnk között már nincs semmi és nem is akarom, hogy legyen. Nyilván én lettem a gonosz, nem törődöm szemét a szemükben. Február közepén elmentem Skóciába(ritka de vannak még filléres repjegyek) töltöttem fel pár fotót instára. Erre rám írt exem. Írt egy kis regényt ami kb. arról szólt, hogy hiba volt a szakítás de biztos soha nem is szerettem ha "már most" utazgatok meg jól érzem magam. Márciusban előléptettek, LinkedIn-en megváltoztattam a pozíciómat. Akkor felhívott habogott valamit a telefonba. Kérdezte, hogy viselem a szakítást, hogyan tudok ennyire nyugodt lenni egyedül a kapcsolatunk után. Elsőre azt hittem segítség kell neki feldolgozni a helyzetet. Ilyen nagyot ritkán tévedek. Igazából 20 perc alatt számonkért, újra meg akarta próbálni, elküldött a búsba és ezek variációi. Ezek után minden ismerősét és elérhetőségét tiltottam de mai napig probálja velem felvenni a kapcsolatot. Viszont közvetve jeleztem neki, hogy erre nekem semmi igényem nincs.