Nem értem és fáj, hogy 8 év így ért véget és nem értem, hogy régen, ki voltam akkor én, hogy beleszerettem. Ennyire megváltozhattam? (28/N)

Bocs, hosszú lesz.

20 éves voltam, mikor elkezdünk járni. Nagyon befolyásolható és 'kiforratlan' személyiség voltam. Ő volt 30 és karakteres, határozott, szerelem 1. látásra.

8 évig jártunk kisebb nagyobb szakításokkal. Elköltöztem a tanulás miatt, akkor eltávolodtunk. Sok hatás ért és sok dologban változott a világnézetem, életmódom. Vagy inkább úgy mondom, hogy lett! világnézetem, a sodródás helyett.

Adtunk magunknak még egy esélyt és együtt kirándultunk 2 hétig. Teljes összeférhetetlenség.

Pl. Vegetáriánus lettem kb 5 éve. Nyíltan azt mondja, hogy jó, nem baj, elfogadja. (Eleve nem tudom, miért lenne ez baj, vagy valami olyan, amit jogos, ha nem fogad el valaki és nagylelkűség, ha elfogad.)

Nem szó szerint, de kb a következő párbeszédek mentek:

Ebédnél:

Ő: "Hmmm, de fincsi el a tarja... hmm, nem tudod, mit hagysz ki!" "Nem tudod, mit hagysz ki!" "Hogy tudsz erről lemondani?!" - és közben látványosan nyammog, cuppog, hümmög.

Én: -

Vagy mikor elment mellettünk egy meleg pár:

Ő: "Mocskos b*zik, fúj, vissza kéne hozni a halálbüntetést, levágni a ***!"

Én: -

(Baráti társaságomban vannak melegek, lány is fiú is, úgyhogy az ilyen dumák rosszul tudnak esni.)

Mikor 2-3 rabbi ment át előttünk a zebrán:

Ő: "Mocskos zsidók, egyikben se szabad bízni, pénzéhes népség!"

Én: -

(Zsidó barátaim is vannak.)

Beszélgettünk valamiért a plasztikai sebészetről:

Ő: "Szülés után a nőknek meg kéne csináltatniuk a mellüket, ha lóg, hogy tetszenek a férjüknek. Én biztos fizetnék neked melleket."

Én: "Akkor a férfiaknak se szabadna pocakot ereszteni, mert nem tetszenek a feleségüknek. Én biztos fogyóztatnálak, ha nagy hasat eresztenél."

Ő: "Az más. Egyetlen falatot sem tagadnék meg soha."

Én: "Ez így akkor nem fair."

Ő: "Dehogynem."

Szeretnék már lassan gyereket. Ő is. Szeretnék házasságot. Ő is.

Beszél a nővéréről, aki a 4. gyermekével várandós:

Ő: "Nemsoká kisz*rja a következőt."

Én magamban: "Baaaaaaaaaa****meg!!!"

Hogy beszélhet így egy gyerekszülésről?! Mintha fel se fogná, hogy mekkora fájdalommal, veszéllyel, önfeláldozással jár. Apás szülésről pedig hallani sem akar, mert "a látványtól nem tudná megdugni még egyszer a nőt."

Amikor visszaszóltam az a következő ebédnél volt. Valami disznót evett és annyira hangosan cuppogott valami mócsingos porcogós valamin, hogy csak a vak nem láthatta, hogy direkt nekem csinálja. Elszakadt a cérna. Ott már azt sem tudom, mit mondtam, de kb mindent, ami bennem ragadt, neki meg az jött le, hogy vegetáriánusként frusztrált vagyok, amiért megtagadom magamtól a finom falatokat...