Régen tényleg létezett ilyen szokás?

Ha valasztanom kene a gyerekkorom es egy magzati fejlevagas kozott, akkor 7. ez utobbit valasztanam.

Csak engem nem kerdeztek meg, hogy akarok-e szeretetlen, vert, elhanyagolt gyerek lenni.

Soha nem hallottam ilyenről Kérdező!

De azt el tudom képzelni, hogy az ismerősöd nagyszülei ezt így csinálták, mert akkoriban ha egy kisgyerek meghalt (főleg vidéken) a kutya nem vizsgálta a szülők felelősségét.

Egyedi esetnek mondanám, mert 200 évvel ezelőtt is létezett szülői szeretet.

Ha én valászthatnék a gyerekkorom és a magzati abortálásom között a gyerekkort választanám. Tutti, hogy durvább dolgok történtek velem, mint az itt válaszolóval, de voltak barátaim, láttam egy csomó szépet, simogattam kiskutyát, szagoltam virágot, felnőttem és jobb életem van.

Kérdezz csak meg pár thaiföldi gyermekprostituáltat, vagy éhező megerőszakolt afrikait az árvaházban, hogy jobb lett volna e nekik, ha meg sem születnek? Vagy mozgáskorlátozottakat. Vagy értelmileg akadályozottakat.

Mindenki szeret élni, de inkább ezt választja, mint a halált. Aki meg nem, az választhatja a másik lehetőséget akármikor, elenyésző az öngyilkosok száma.

A legtöbb, amit egy nő adhat a magzatnak, az az élet lehetősége.