Régen tényleg létezett ilyen szokás?

Az ismerősöd műveletlen, tanulatlan.

Soha nem volt szokásban ilyen embertelen barbárság. A magyar kultúrában meg aztán végképpen nem.

A születéstől a halálig törődtek a gyermekkel, a családtagokkal, sőt, a szomszédokkal is.

A gyereket főleg nem hagyták magára, ha beteg, ha haldoklik.

"kevésbé kötődtek akkoriban a gyerekekhez, mert nagyon magas volt a halandóság és érzelmileg így védték magukat az emberek"

Ez nem igaz!

Lám, mit tesz a műveletlenség.

Tessék kultúrtörténetet olvasni, a betegek ápolásáról, a haldoklókkal és halottakkal bánásról.

A mi vidékünkön (É-Dunántúl) biztos nem volt ilyen szokás.

Sőt, inkább (a haldokló korától függetlenül) virrasztottak mellette.

Inkább manapság gyakori, hogy a haldoklót elviszik kórházba, hogy minden családtagjától távol legyen, max. az ügyeletes nővér van vele utolsó óráiban.

#10

Ez nem verseny 10-es, attól még, hogy másnak is szörnyű, nekem nem lesz jobb. Attól, hogy Indiában éhen halnak, én még nem lakom jól!

Mondom ezt neked úgy, hogy ha választhatnék az élet és a meg nem születés között, NEM az életet választanám.

Beleértve ebbe vastagon a gyerekkort és az annak folyományaként létrejött nagyon keserves felnőttkoromat is.

Semmit nem akarok itt ecsetelgetni, de sajnos virágszagolgatással nem megsemmisíthet az a lélekrombolás, amiben a testvéremmel részünk volt.

Boldog lehetsz, ha neked öröm az élet!