Hogyan dolgozzam fel, hogy elhagytak (5 éve) egy másikért? Az ex már nem érdekel, inkább az egóm sérült.

7 éves kapcsolat után (5 év együttélés), egyik pillanatról a másikra (akkor legalábbis így éreztem) véget vetett a kapcsolatunknak, azonnal elköltözött. Innentől bármivel próbálkoztam, hajthatatlan volt, döntött. Bevallotta, hogy van valaki, aki nagyon érdekli,már nem boldog velem, és nagyon sajnálja,de nem akar hazugságban élni. Teljesen padlóra kerültem, hiszen én még szerettem, és azt hittem mi együtt éljük le az életünket. (18-25 éves korunkig voltunk együtt)

Megcsalás nem történt egyébként. Csúnya dolog, de szakításkor belenéztem a levelezésébe. Az exem kezdett ki a csajjal, aki azt válaszolta, hogy bár kölcsönös a vonzalom, de ő nem lesz harmadik,semmi sem történhet köztük,és pont ezért ne is keresse többet. Két nap múlva szakított velem. Egy hét múlva már együtt volt az új barátnőjével.

Én hónapokig vártam, gondoltam csak egy fellángolás, úgyis visszajön. Lehet, hogy hülyeség, de visszafogadtam volna. Ennek 5 éve.

Nekem is lett új kapcsolatom,3 éve vagyunk együtt, és boldog vagyok. Jobb ez a kapcsolatom, mint a korábbi, szeretem a párom, együtt tervezünk. Ezért sem értem, miért nem tudok túl lépni ezen az egészen. Nem ezzel telnek a mindennapjaim, de bánt, ha látom őket együtt (kisváros). Ezt a kirohanásomat valószínüleg az okozta,hogy összeházasodtak. Kicsit mindig azt reméltem, hogy majd rájön, hiba volt elhagyni engem. Az esküvőjük azért is zavar, mert az exem anno kerek-perec közölte, hogy sosem fog elvenni, mert nem házasságpárti, ne is reménykedejek. Erre egy rövidebb kapcsolatából házasság lett. Egyébként is teljesen megváltozott,jó irányban (látom, hallom, sok a közös ismerős). Olyan lett, amilyennek én is szerettem volna anno.

Egyszerüen zavar, bánt, hogy én kevés voltam ehhez. Hogy jött valaki,aki elérte, amit én nem tudtam. Ráadásul az új nő nem tett ellenem semmit, korrekt volt, mégis utálom, mert elvette a párom. Az exem irányába tényleg nincsenek már érzelmeim, tényleg jó kapcsolatban élek. De akkor mégis szerintetek mi a bajom? Mit tehetnék? Nem is tudom, milyen válaszokra számítok, talán csak jól esett kiírni magamból. Köszönöm annak, aki elolvasta. :)