Várandósan helyes kilépni a társas magányból? Már a bőrömben se érzem jól magam.

Tudom, hogy egyből az ugrik be most egyes embereknek, hogy felelőtlen és miért vállalt gyereket. Amíg nem kezdett el látszódni a pocak minden rendben volt. Azóta kicserélték és hozzám se ér, de még megbeszélni se lehet vele semmit és állandóan kiabál velem, ha próbálok baba témáról beszélni vele. A gondolatom az, hogy a babának lehet jobb lenne egy olyan környezetben felnőni, ahol az anya nem szomorú és egyedül van hagyva, hanem egy szerető közösségben lenni és a szüleimmel együttesen felnevelni a picit. Vagy valaki volt már ebben a cipőben és ahogy lement a terhesség ez változott ? Konkrétan bármikor megszülethet most már, mert a végét rúgjuk a leányzóval és minden cuccot én vettem meg, egyedül a gyerek szoba nincs kész és nem hajlandó semmit mozdulni az ügyben… Tehetetlenséget érzek…