Szakítottak már úgy veled, hogy tudtad hogy ez a helyes út, mégis ragaszkodtál hozzá és szeretted? Mennyi időbe telt mire túl lettél rajta?

Amikor távkapcsolatban exem szakított, akkor volt ilyen. De ez csak egós-görcsös ragaszkodás volt. Egyszer már szétmentünk azon, hogy irreális elvárásokat gondolt összeköltözésen és valójában nem is állt szándékában. Sajnos én mindenképpen terelgetni akartam arra, volt egy csúnya odaszólásom, bocsánatkérés ellenére is tiplizett és nem jól... Egyáltalán nem szólt találka előtt 3 nappal, hogy elege van és utolsó beszélgetés lesz. Úgy jött, mint ahogyan rendesen jött volna. Még filmeztünk is, mert megígért nekem valamit. Utána hidegzuhany. Ezért jogosan rettenetesen haragudtam és nem hagytam annyiban. Még egyet is értett utána 2 nappal neten át, viszont nem akart még egyszer ide jönni és kettőnk között fél úton talizzunk. Én is voltam olyan sértődött, hogy nem. Úgyhogy soha nem sikerült élőben megbeszélni. Tudni kell, hogy volt bérlete a városba. Tehát megtehette volna, nem használta rajtam kívül másra. Rohadtul fájt, hogy én közös életet terveztem és ő ennyire nem volt hajlandó. De rájöttem, hogy balfék és soha nem lett volna vele közös életem. Elkezdtem magammal megbeszélni, hogy nem lett volna értelme és sokkal jobb lesz. 3 hónapon belül letudtam. (2 év előtt szakított.) Évekkel később újra chat-eltünk és akkor bocsánatot kért mindenért. Ő azóta egyedül maradt.

1 év múlva jött párom és akkor nem társkeresőről, ami miatt több gondolat is fut bennem. (Régen ismert társkeresőről és akkor távolság miatt ő visszalépett.) Gondolataim szerint exem - normálisabban - talán ide költözhetett volna és akkor valahogyan párom mégis elhódít vagy eltolódik az új kapcsolat. (Nem csaltam volna meg exemet.) Mindenképpen úgy gondolom, hogy exem elszúrta és itt lenne új párja neki is. Így járt.

35/F