Miért megy tönkre az összes párkapcsolat előbb utóbb manapság, még a legjobb kapcsolatok is?

A párom akkor is maximalista a rendrakásban, amikor el van törve a kezem. Segíteni nem nagyon akar, csak elégedetlenkedik.

Én úgy veszem észre, inkább a férfiaknak vannak nagyobb igényeik - mostanában. Régebben nem ilyen világot éltünk...

Benne van a média rendesen. Ha nem is 7-8 éves lányok mutogatják magukat, de 15-17 évesek simán mert azt látják, hogy az a menő. Vagy ha nem akkor rögtön a f@szkörhintára ugranak akár még tőlük jóval idősebb férfiakkal is és a szülők nem bánják mert egy tini hagyj legyen már felnőtt, hagyj éljen. Persze némelyiket hiába is akarnák leállítani már késő mert gyermekkorban sem nevelték normálisan. Azok a fiatal lányok csalódnak, aztán csak szexelnek majd ha akad olyan férfi akkor velük lesznek, de mivel többnyire fogalmuk sincs a szeretetről csak hajtsák a nagy szerelmet amikor beüt a krach akkor már váltanak is. Természetesen a férfiak sem különbek. Azoknak elég sokszor, hogy a másik nőre feláll mégcsak krach se kell, hogy legyen. Egyszerűen az emberiség elfajult, nincsenek emberi értékek. Mindenki jóformán baszik fűvel-fával még házasságban, kapcsolatban is, sőt gyermekek mellett is.

Viszi őket a "vér", a sok agymosás aztán jól van. És ez csak egyre rosszabb lesz. Manapság sok nő már még kapcsolatba se fog mert vagy félnek, vagy teljesen kiégtek, esetleg lehetetlen, átugorhatatlan elvárásaik vannak míg a férfiaknak kb. mindegy. A nők maradnak egyedül, vagy csak szexelnek akivel lehet míg a férfiak elverik a farkukat a pornóval, prostiznak, sőt már még a robotokkal kéjelegnek. AI-"barátnőjük" van aki mindent megtesz és nem lesz igény hús-vér nőkre. A média, technológia, a pénz és persze a szex teljesen elvette mindkettő nemű agyát.

Szerintem a pénz miatt.

Párkapcsolatban élek,a barátnőm nálam lakik...

Egyetemre jár mellette dolgozik,nem kell semmit bele fizetnie a lakásba,a lakhatásba,a rezsibe.

Mégis a hónap közepere elfogy a pénze és ilyenkor én vagyok az aki "kisegítheti".

Most is elment fodrászhoz a maradék pénzéből megcsináltatni a haját,de előtte még cipőt is vett,új táskát, úgyhogy utalhattam neki a napokban 50.000 forintot hogy következő fizetésig legyen nála azért pénzt.

Különben 50.000 ft ma már semmi úgyhogy biztos vagyok benne hogy még kér majd

Csak azt nem értem meg,hogy miért nem lehet addig nyújtozkodni,amíg a takarónk ér.

Van x összege,van 2 hét a fizetéséig nem hogy beosztaná azt, hanem rögtön elveri arra ami éppen megtetszik neki.

És ez elég gyakori, eléggé rendszeres,hogy ki kell segítenem a hónap közepén.

Bezzeg ha előhozom a pénz témát,vagy hogy figyeljen oda a költéseire még én vagyok a rossz,én vagyok zsugori pénzmániás.

De azért na a f@szom elfogom zárni a pénzcsapot eldöntöttem.

Mellesleg a szüleitől most kapott pénzt új laptopra,de ahhoz nem nyúlna.

Manapság? Nem csak manapság.

", ma egy nő annyi pasival lehet amennyivel akar,"

És? A férfiak is.

Bocs 23-as de te egy nagyon nagy balek vagy, a nőd pedig nagyon jól bábozik.

Ha nem állsz a sarkadra, megnézheted a jövődet. Egyetlen nő, egyetlen p.na sem ér ennyit !

Pasik kiégnek csalnak nem akarják kivenni a családbol a részüket meg ilyenek.

Valoszinu normális apaminta családmintájuk nincs is 2 szülős családrol

Páran már leírták előttem.

Hiába van két ember akik tökéletesen összeillenek, szeretik, imádják egymást.

Ahogy telnek az évek mindenki változik és ilyenkor sokszor óhatatlanul elmennek egymás mellett még a legjobb párok is. Lehet ez munka miatt, személyiség változás miatt, életcél, megváltozott prefernciák miatt.

Ez sajnos teljesen természetes. Már nem azt a világot éljük, hogy akármilyen sz@r is a házasságom benne maradok bármi áron mert ez a helyes.

Tökéletes példák erre szegény nagyszüleim, mindkét ágon együtt öregedtek meg. Egyik mamám-papám folyamatosan marták egymást, olyanok voltak mint két lakótárs akik utálják egymást.

Másik ágon jobb volt a helyzet, jó volt rájuk nézni öreg korukban is, szerették egymást. Bár ehhez a sztorihoz masszívan hozzátartozik, hogy a papám még aktív korában ott csalta mamát ahol csak tudta.

Nem tudom, hogy bármelyik példa közül követendő e bármelyik, ezt mindenki eldönti magában.

Herótom van már ettől a mAnApsÁg szótól... Mintha régen nem pont ugyanolyam szar kapcsolatok lettek volna, csak azok még konzerválva is voltak a válás lehetetlensége miatt.

Csak amit a nagyszüleim részéről hallottam... Egyik oldalon permanens veszekedés és alkoholizmus, a másikon fizikai és szexuális erőszak.

Ja és jelzem, nem valami zsákfalu C kategóriás emberei voltak... Tanár és mérnök is akadt köztük.

Vagy amit a tágabb ismerősi körükről elmeséltek... Mindennapos verések, idült alkoholizmus, az egyik nőt közvetlenül szülés után erőszakolta meg a férje, aminek a szövődményeibe belehalt és sorolhatnám. Nyilván voltak kivételek akkor is, de a tudat, hogy úgysem (nagyon) lehet elválni, egyszerűen elvadította az embereket.

Hogy őszinte legyek, az ismerősi körömben sok a szakítás, de egyik barátnőmtől, férefi barátomtól vagy rokonomtól sem hallottam, hogy fizikailag bántalmazták volna egymást, a nemi erőszak (a korábbiakhoz képest) elég ritka párkapcsolaton belül stb.

Szóval lehet rinyálni a sok szakítás miatt, de én azt mondom, hogy a megkövesedett szar kapcsolatok, a bántalmazás és a folyamatos traumák azért picit rosszabbak, mint egy szakítás.

Igen, ahogy mondod, régen sem volt jobb a helyzet, sőt... az anyagi és családi érdekek jóval nagyobb mértékben befolyásolták a párválasztást. Csak ugye "régen" hiába ment tönkre a házasság, nem volt opció a válás, inkább végigszenvedték azt a maradék röpke 50-60 évet...

Amúgy meg az okok nagyon különbözők lehetnek. Eleve nagyon sok kapcsolat felületes. Az, hogy kívülről milyennek tűnik, ne legyen mérvadó. Nyilván a szennyest nem fogja senki kiteregetni, a külső jelekből meg csak ritkán lehet messzemenő következtetéseket levonni. De tény, hogy nagyon sokan vannak, akik nem szentelnek elég figyelmet az ismerkedésre, úgy vágnak bele egy kapcsolatba, hogy úgy igazán alig ismerik egymást, nem szentelnek elég figyelmet az igazán fontos, lelki dolgokra. Vagy eleve már úgy vágnak bele egy kapcsolatba, hogy alapvető és feloldhatatlan problémák vannak. Mert lehet mondogatni, hogy kompromisszumkésznek kell lenni... igen, ez így van. Csak ésszel kell csinálni. Vannak olyan dolgok, amikben nem érdemes kompromisszumokat kötni, mert az állandóan probléma lesz, és előbb-utóbb nagyon meg fog tőle romlani a viszony. De sokan ennek ellenére is belekezdenek, mondván "fogadjuk el egymást". Aztán tanuljunk meg együttélni az állandó konfliktusokkal egy működésképtelen kapcsolatban.

De persze az is lehet, hogy egyszerűen csak változnak a dolgok. Az embert sok minden hatás éri, sokat változik élete során, és ezt van, hogy a kapcsolat sínyli meg.